9. Útmenti Romantika

-Hát ez valami hiperszuperül cuki volt, kedveskéim. -karolja át Narutót és Sadamit hátulról Yuriko. -Esküvő mikor lesz?
-Yuri, kérlek...Foglalkozz inkább a saját szerelmi életeddel!- veszi le magáról testvére kezét Sada.
-Van nekem olyanom? - néz rá meglepetten vissza Yu, mit aki még sose hallott róla.
-Igen, képzeld van, vagyis, lenne.. ha nem lennél ennyire sértődékeny. - mosolyodik el a lehető legrosszindulatúbban Sadami.
-Szóval azt mondod hogy az én hibám hogy ez az ember egy tapló? Hát ezt nem hiszem el. - teszi csípőre a kezét az idősebb.
-Azt mondom hogyha nem sértődnél meg folyton akkor nem lenne folyton ez. - utánozza a mozdulatsort húga.
-Igen?
-Igen.
-Igen? A két lány rendületlenül próbálta bizonyítani igazát de reménytelenül.
-Sensei, azt hiszem hosszú napunk lesz. - sóhajt nagyot Naruto, majd kétségbeesetten Kakashira néz.
-Igen, szerintem is. - néz vissza a fiúra, majd újra vissza a távolba.
-Miért haragszik Yuriko-banya?
-Mert olyat mondtam amit nem kellett volna. De örülök hogy ti már egész jóban vagytok Sadamival. Ha így haladunk még a végén beléd szeret. - mosolyog a maszkján keresztül Kakashi. Naruto csak elpirulva vigyorog vissza rá.
-Egyébként hogy értette azt Yuriko hogy nincs kedve egy olyan férfivel osztozni a levegőn, aki pornót olvas álló nap és álmában fogdossa. Mármint az első rész érthető, de a második valahogy nem tiszta.
Kakashi csak szótlanul mered maga elé mint akibe kést döftek, lélegzetét pár pillanatig visszatartja, majd lassan kifújva közöli. - Erről inkább nem mondanék semmit. Ez csak ránk tartozik. -lassan előre lépked a két még mindig veszekedő lányhoz. -Indulhatnánk?
-Persze. - lép vissza két lépést Yuriko még mindig tartva a szemkontaktust húgával, majd előre fordulva elsétál. A nap hátra lévő részében csak pár szóváltás hangzott el a négy shinobi között. Azokból is a legtöbb arról szólt hogy Naruto éhes, fáradt, és hogy mikor táboroznak le.

-Na, itt is vagyunk! -dob el mindent a kezéből Sadami, megkönnyebbült mosollyal. 
-Ez a bazironda, leharcolt, korhadó faház aminek rohadnak a falai? -ámuldozik Naruto, mire Kakashi és Yu -tíz méter szigorú távolságra- homlokon csapkodják magukat fáradtan a fiú együgyűségén. -Mi? Nem, dehogy! Itt fogunk aludni! Még egy napi járás választ el Víztől, buta! -bokszol a szöszi vállába az alacsony leányzó, majd becsörtet az igazán rossz állapotú viskóba.
 -Büdös van, sok a pók, a parketta nyikorog, a WC gusztustalan, ja, és ti is itt vagytok. Mielőtt még ennél is jobban felkavarnátok, Yuriko balra el. -int egyet a lány, majd eltűnik a többiek elől. Odakint már sötétedett, s a csapat szétszóródva próbálta elütni az időt. Az emeleten Sadami törökülésben tekercseket tanulmányozott, miközben a szőke körbe-körbe trappolt a szobában. 
-Ismered azt a játékot, hogyha még egyszer is körülvágtatsz, leütlek? -emeli fel haragos tekintetét a lány, keményebben markolva az iratot. 
-Nem, megtanítod? -vigyorog gonoszan a srác, de válaszul Sada csak ökleit kiroppantva feláll, s sötét arckifejezéssel a fiú nevét mondogatja mind mind hangosabban. Kakashi a szobájában ül az ablakpárkányon. A holddal szemez. Elmélkedik. Unatkozását néhai tanítványának fájdalmas rikoltásai, a fiatalabb lánytestvér csillingelő kacaja űzi el, majd eszébe jut Yu. Tényleg. Hol van Yuri?! Mióta fintorogva elhagyta az épületet, senki nem kereste. A jounin idegesen felpattant, fejében cikáztak a tervek. Hogyan szólítsa meg? Mit mondjon? Hozzáérjen? Milyen arcot vágjon? S a legfontosabb: Miért izgatja őt mindez?

Csend van, sötét és langyos nyári idő. Az ég tetejéről búsan bámul a hold a tisztásra. Mindenki alszik már, csak ő nem. Ülve a csillagokat fürkészi. Olyan akar lenni mint ők. Az emberek szeretik őket, szépnek tartják, csodálják, és mégis elérhetetlenül szabadok. A csillagok mindent birtokoltak amit Yuriko valaha is akart. Nagyot sóhajtva könnycseppek csordulnak végig megfáradt arcán, amiket meg se próbál letörölni. Most senki nem látja a szomorúságát. Percek múlva léptek hangját hallja, a közelben. Mégsem alszik mindenki rajta kívül. Arcát gyorsan megtörli, és felveszi a már jól begyakorolt "Minden rendben van" arcát.
-Szia. - hallja meg a léptekhez tartozó mély hangot, majd megáll és leül mellé.
-Szia. - nézi továbbra is az eget a lány. Percekig csendben ülnek egymás mellett mikor Kakashi megszólal. - Yuriko-san.
-Igen Kakashi...-majd pár pillanat tétovázás után hozzárakja - senpai? Kicsit furcsának véli a hirtelen távolságtartó megszólításokat.
-Sajnálom. - fordul a lány felé. - Bocsánatot akarok kérni amiért megbántottalak.
-Nemgáz. Bocsánatkérés elfogadva. - mosolyog vissza rá a lány, mintha nem is történt volna semmi.
-Igen? Akkor jó. Azt hittem...elkezdesz ordítani velem vagy valami ilyesmi. - mosolyodik el a maszkján keresztül kínosan.
-Dehogy...Hova gondolsz?- néz rá meglepetten Yu. -De azért azt komolyan mondtam, hogy legközelebb nem leszek kegyelmes. - mondja viccelődve a lány. - Egyébként, kérdezhetek valamit?
-Pont ezt akartam kérdezni, de mond te.
-Milyen volt a tanáruknak lenni? Úgy értem milyen volt átadni a tudást fiatalabb ninjáknak, látni ahogy fejlődnek, érezni hogy egyre jobban ragaszkodnak hozzád? Mesélj erről, kérlek. - néz rá vágyakozva Yuriko, mintha az élet lényegét kérdezné tőle.
-Hát igazából, eleinte nagyon idegesítőek, de ahogy látod hogy felnőnek, fejlődnek, egyre jobban megszereted őket és a végén már nagyon nehéz belátni, hogy már talán erősebbek mint te magad, csodás érzés, de mégis szomorú.
-Értem. - nézi újra az eget Yuriko egy halvány mosollyal az arcán. - És te mit akartál kérdezni?
-Mi a küldetésetek? Miért kell nektek Naruto?
-Ami azt illeti, a falu már régen száműzött minket, olyasmiért amit nem mi tettünk. A szüleinket megölték, majd pár napra rá, egy pár ismeretlen ninjacsapat lemészárolta a falu nagyobb részét, és mindenki azt hitte hogy mi voltunk, hogy megbosszuljuk a szüleink halálát. Mindent megtettünk hogy bebizonyítsuk hogy nem mi voltunk, de nem hittek nekünk. Régóta a falun kívül élünk. Mikor megkaptuk ezt a küldetést évek után, a falu megígérte hogy visszatérhetünk, én tanár lehetek az akadémián, és kapok egy csapatot, Sadami meg beállhat az ANBU-hoz, csak el kell nekik vinnünk a Kyuubit. Szóval, igazából nem kellene hogy itt legyél. Nem is értem miért nem szöktél el, hiszen bármikor esélyed lett volna rá, nem is mentünk volna utánad. - mondja teli szomorúsággal a hangjában Yu.
-Azért nem mentem, mert nem akartam. - válaszolja Kakashi, miközben kezét a lányéra teszi, és ujjaikat összefonva megszorítja. Yuriko arcán újra könnycseppek gördülnek végig, immáron a boldogságtól. Szabad kezével szorosan magához öleli a férfit, és a maszkon keresztül csókot lehel az ajkaira. Hangosan felnevet, majd lefekszik a fűre. Mivel még mindig fogja Kakashi kezét, magával húzza, a nedves növények közé. Fejét a férfi mellkasára hajtja, hozzábújik amennyire csak lehet. Senki mással nem cserélne abban a pillanatban, mert boldogabb mint valaha, és erről Kakashi sem vélekedik másképp. Tudja, hiszen hallja, hogy ő is erre gondol.

-Úgyse mersz megütni! -ölti ki a nyelvét Naruto, mikor már a tizedik perce menekül a lány elől, aki viszont egyre idegesebben próbálja becserkészni a srácot egy sallerre. -Na hát, teszteljük csak le! -ugrik a falra, ahova a fiú is vetődött, majd visszaesnek a hajszába. -Adjunk neki kakaót! Kange Bunsin no Jutsu! -mondja elszántan Naruto, egyetlen egy pecsét segítségével feltöltve a szobát klónokkal. -Hmmmmm. -mosolyodik el Sadami, egy tincs haját a füle mögé tűrve. -Még azt hittem, unatkozni fogok! A viszonylag nagy szobába elég nagy keveredés keletkezett. Mind a száz Naruto fejvesztve szaladgált egyik sarokból a másikba, néha kicsit gúnyolódva Sadán, de ő sem volt velük kirekesztő -egyből végzett azokkal, akik leszólták. Fogytak a másolatok, a maradék pedig már fáradt volt eléggé. Ez mindenkire igaz volt a helyiségben. A rózsaszín hajú szinte élvezettel irtotta a klónokat, különböző fogásokkal. -Na, bírod még, te kis tékvandó mester? -És te, bunsin buzi? -Még van elég csakrám, hogy pótoljam a veszteségem, ha gondolod! -Nekem még van pont annyi, hogy kiverjem ezt az ötletet a szép kis fejedből! Nevetésben törnek ki, miközben folytatódik a huzavona. Az egyik copy monoklit kap, a másikat altájon éri a csapás, a harmadiknak a lábát rúgják ki. Még Sadami sem tudja, melyik az igazi. A fiú cselei után lehet, hogy az köztük sincs. -Huh, ketten maradtatok. Azt hiszem kiderül mindjárt, kié lesz a végzetes öklös! -Cuki neve van, te adtad neki? -hallja a szőke hangját ahogy az a fülébe duruzsol. Ijedtében a lány fölvisít, majd odébb ugrik, pont ráesve egy másikra. Arra számítva, hogy az hirtelen feloldódik alatta, kicsit erősebben markol bele a fiú felsőjébe, ám meglepetésére éppen az igazi kapta őt el, s a többi eltűnt. A két kék szempár három centiről bámult egymásra, ijedten nagyra nyitva. Sad teljesen hozzásimult, nem mintha lett volna választása. -Naruto... -mondja halkan, kicsit megszeppenve. Tekintete akaratlanul is Szöszi ajkaira vándoroltak, majd vissza a szemeire. Hirtelen nem volt benne biztos, hogy melyiknél állapodjon meg. Fel sem tűnt neki, hogy egyre közelebb hajol, majd amikor már alig választotta őket el egy leheletnyi a csóktól, Sada zavartan fölült. Nem tudta volna megtenni. Az már más kérdés, hogy akarta volna -e. Csendesen bámultak egymásra, majd zavartan nevetgélni kezdtek. Mindketten elvörösödve pattantak föl, majd hirtelen ötlettelenségben az ablakkeretnek dőltek. Habár nem volt tervbe véve a közös csillagbámulás, az üvegen keresztül meglepetten konstatálták, ahogy Kakashi és Yuriko odakint fekszenek a fűben, közel egymáshoz, beszélgetve, bámulva az eget. A fiatalabbik lány büszke mosollyal nézte a másik kettőt, majd vágyakozóan Narutora pillantott. Lassan megérintette a kezét, majd kicsit határozottabban összekulcsolta az ujjaikat, és nekidőlt a srácnak. Ő nem tudta, mit is kéne gondolnia, eszébe jutott, mikor a senseije említette, hogy akár még Sadami belé is szerethet. Ezt most vegye készpénznek? Vagy csak félreértelmezi a dolgot? A baljós gondolatait félresöpörvén átölelte a partnere derekát, s tekintetét követve ámuldozott a szép nyárias estén, a csodásan ragyogó égbolton, a gyönyörű lányon, akit épp ölel, s annak nővérééken. Abban a szent pillanatban egy kicsit se bánta, hogy velük tartott.

-Gyere. -fogja meg Sada Naruto kezét majd elkezdi húzni a fiút. 
-Hova megyünk? -néz értetlenül rá a szöszi. 
 -Megyünk megtörni a csodás pillanatot. Most megbánja az a lilahajú szörnyeteg, hogy legyőzött genjutsuban. - vet egy gonosz pillantást a fűben fekvő párosra.
 -De hát...Olyan aranyosan fekszenek ott, Kakashi-Senseit még sose láttam így. - biggyeszti le a száját szomorúan Naruto. Igazából azt sajnálta, hogy Sadami a bosszú miatt a saját tökéletes pillanatukat törte meg. Sadami csak egy rosszalló pillantással kommentálja aztán még hozzáteszi a srác.-Bár igazából van pár megbosszulatlan dolog az én részemről is, ha már így mondod. 
-Ez a beszéd. - vigyorog rá Sadami, és közben újra elkezdi lefelé húzni. Kiszaladnak a ház előtt elterülő tisztásra, ahol Yuriko és Kakashi egymás karjaiba csodálják az eget. 
 -Romantikus pillanat törő jutsu! - kiáltja el magát a rózsaszín miközben ráugrik a nővére és a maszkos alkotta duóra. 
-Kicsi a rakás! - ismétli meg ugyanezt a szöszi. 
-Mi a retkes jó eget gondoltok ti kis idegesítő szentségtelen vakarékok. -löki le magáról a kettőt Yuriko, a dühtől fortyogva. 
-Ez nem volt szép. - mondja Kakashi kevésbé sok érzelemmel.
-Na mizu? Töltsetek fel egy kis ésszel, a másik tag totál leszívott! -furakodik be végül Yu baljára húga, a fiatal fiúba karolván maga mellé húzva őt. 
-Épp komoly beszélgetést szakítottatok meg, de nem bánom, maradjatok. -adta a fontosat Yuriko. 
-Ha te így nevezed a randizgatást, hát legyen, banya. -mondja mosolyogva, Naruto, kivételesen ezen mindenki csak somolyog, nem ütik le, üvöltöznek vele. Most mindenki túl ünnepélyes afféle erőszakhoz. 
-Meséljetek valamit, lányok, Víz Országáról. Nem tudok róla szinte semmit. -ráncolja a srác a szemöldökét, arccal a többiek felé fordulva. 
-Hát.....-húzza a száját Yuri -Nagyon mi se. Elég sajnálatos. Mi a falu határán lakunk, messze mindenkitől. A belvárost a húgom most fogja csupán másodjára látni. Sajnálom, Naruto, nem tudok én se mit mondani Vízről.... 
-Na, lássuk csak! Rejtett köd jövendőbeli ANBU tagjának fogod a kezét, és a következő generáció legeslegjobb Sensei-éhez beszélsz! Még nem tudunk annyit a faluról, mint ti a sajátotokról, de meglásd, egyszer minket is megszeretnek, el fognak ismerni.. Tisztelni fognak minket. Nem leszünk többé egyedül. -jön tűzbe Sada, felül, s úgy mereng a messzeségbe, mintha ott lenne egy buborék, ami az elképzelését jeleníti meg. 
-Menni fog az. -mondták szinkronban a férfiak. Mindketten hozzáfűztek volna valamit. Hogy tudják, milyen érzés, hogy segítenének, hogy már most sincsenek egyedül. De a helyzet azt kívánta, hogy most fogják a lányok kezét, és csöndben élvezzék a langyos nyárias éjszakát.