10. Noroi, az Átok technika.

-Szóval ő egyszer csak rá ugrott a hátamra a semmiből, szétborzolta a séróm, én meg átdobtam a vállam fölött, puffant egyet, aztán vigyorogva olyat szól, hogy: "Jó a hajad, elestél...?" Képzelheted, mit reagáltam! Ráugrottam és elkezdtem kibökdösni belőle a lelket! -nevetgél Yu, miközben régi sztorikat mesél a testvéri múltból.
-Ki ne felejtsd, hogy megpróbáltál visszaoltani, és az lett belőle, hogy "Szép a szemed, elestél?!" Azóta is azon röhögünk! De mondhatni, köszönettel tartozom, mert azóta már tudom, hol kell védenem magam, ha esetleg az elmeháborodottja rám rontana! -köhécsel a nevetéstől Sadami. Naruto is velük nevet, sőt, Kakashi is jól szórakozik a maszkja alatt, persze a legnagyobb titokban.
-Szívesen, majompofa! -lök egyet az idősebbik lány a húgán, ő egy nőies sasszéval a szöszi karjaiba huppan, aki visszabillenti őt egyensúlyába.
-Huh, mindjárt megérkezünk...végre! -szakad föl a fiúból egy sóhaj.
-Naruto, ne kalandozz el, még hosszú az út, elég nagy országba megyünk! -teremti le Kakashi. Yuriko mosolyogva kikerüli a narancssárga színfoltot, majd a szürke hajasbabába karolva mosolyogva hozzábújik.
-Mondtad már neki, hogy nálunk nincs rámenstand? -kérdezi jó hangosan, hogy mindenkihez eljusson a hangja, s egy gonosz vigyor fut át az arcán, ahogy a reakciót várja. Csend lesz, majd jön a detonáció...
-HOGYMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?! -áll meg Naruto kétségbeesett rikoltozásban. -Sa..Sadami, ezt mikor akartad mondani?! Rá.. rámen nélkül nincs semmi, nincs élet! Ez ez ez ez szörnyű, felháborító, én most totál...összeomlottam!  -fogja a fejét, tépkedve a haját, tehetetlenül pattogva. A többiek csak nevetnek rajta, aztán a kiakadt srác össze-vissza tekintget rájuk.
-De ehetsz másféle leveseket is erre! Jaj, de vigyázz velük, a helyiek nem szeretik a turistákat...előfordult már, hogy beletettek valamit... úgy értem, MÉRGET. -nyugtatgatja Yu, persze erre még nagyobb pánik uralkodik el a jinjuurichin.
-Úú, arra emlékszem, szegény pasas, a legutóbbról... Pont olyan volt, mint te, Naruto. -tűnődik Sadami.. -Szőke fürtök, opál szemek... hmm... Kár érte. Ezekre már-már vadásznak erre! A levágott fejükért sokat adnak a bennszülött törzsek a nyugati országrészen, egy házat vehetsz már annyiból! De, tudod, az itteniek kiszagolják, ha félsz.... Szóval, nyugi! Relax, nem túl valószínű, hogy téged is elkapnak, amíg nem nézel senki szemébe, és nem fogadsz el semmit, egy hangot se hallatsz, nem eszel, nem iszol, nem veszel levegőt, én mondom, totális biztonságba vagy! Atombeton terv! Most már meg is nyugodtál, ugye? -mosolyog édesen a lány, de nem egy könnyű sóhajt kap vissza, hanem egy hangos, rémült sikolyt. 
-Izé...most mi a baj? Te...sírsz?! -simítja meg a szöszi vállát, aki épp bömböl. Hát igen, a rámen az komoly lelki dilemma. Érzelmi válság, meg minden.  

További pár órában, nevetgélve járták végig a rejtett faluba vezető utat. Ahogy közeledtek a faluhoz, a levegő megtelt vízpárával, köddel, amit Naruto furcsának és félelmetesnek vélt. Egy kilométerre lehettek a víz országának kapujától, mikor furcsán besűrűsödött a köd. Nem egyszerű köd volt ami a négy shinobit körbevette. Sűrű és átláthatatlan. Ez egy Rejtőző Köd Jutsu volt, kétség sem fért hozzá. Sadami és Yuriko meglepetten néztek egymásra. Nem tudták hova tenni a furcsa fogadtatást.
A nem bejelentett plusz csomag miatt lenne? Esetleg félnek a Jinchuurikitől? Vagy csak egyszerűen elővigyázatosság?
-Ez a jutsu ismerős. Ilyet használt az csávó is...Zabuza. - mondja kicsit sem meglepve Naruto.
Senki nem reagál a mondatára. A két lány stoppra inti az avarrejtekieket. Összenéznek, majd egy-egy vízklónt létrehozva mérik fel a helyzetet, a lehetséges csapdákkal együtt.
A klónok természetesen lépkednek előre, akárcsak azt eredetijük tenné. Pár lépés múlva, a kettő másolat szétfolyik, két pocsolyát hagyva maguk után. Kunai-ok hadserege repül feléjük, amit a két lány a másodperc töredéke alatt hárít el.
-Ez most mi? - értetlenkedik Naruto. Ő sem érti hogy miért. Legalább most nincs ezzel egyedül.
-Kakashi, Naruto... Maradjatok hátul. - mondja Sadami miközben gyorsan kézjeleket formálva szinkronban testvérével, egy fekete és tömör füstfalat idézve a két "turista" elé. Újabb támadás követi az előzőt, ezúttal nem kések formájában. Ködrejteki fejpántok tűnnek fel és a köd felszakadozik. Ismeretlen arcok tárulnak eléjük, gúnyos mosollyal mindegyik arcán. Körülbelül hetvenen lehettek.
-Kik vagytok? - ordít feléjük Yuriko, de nem kap választ. -Azt kérdeztem, kik vagytok, és mit akartok tőlünk? Még mindig nem kapott választ. Közelebb lépett feléjük, és az egyetlen ninja szemébe nézett, aki elfelejtette azt az utasítást hogy "Ne nézz a szemébe".

Megint a végtelen feketeség vette körül az ellenség egyik tagját. Yuriko nem tűnt fel előtte, ellentétbe azzal mint mikor Kakashi esett bele ugyan ebbe a genjutsujába. Ez volt Yuriko ezen technikájának különlegessége. Ő döntötte el hogy feltűnik-e a jutsuban vagy nem, vagy esetleg valaki másként, tárgyként, szörnyként vagy bármi létező fegyverként, vagy a legrosszabb rémálmodból előtűnő gyilkosként.
Élvezte ahogy a férfi tehetetlenül áll a semmi közepén. Látta a félelmet a szemében, annak ellenére hogy valószínűleg egy nagyobb szintű ninja volt. Ördögien felnevetett, halkan majd egyre hangosabban, itt-ott feltűnt, ezzel még jobban megrémisztve a mozogásától megfosztott áldozatát.
-Mit akartok? - suttogja a lila, és a tér visszaveri a hangját.
-Meglepődnél, ha te azt tudnád, démonlány. -mondja felbátorodva a ködrejteki.
-Igen? Szeretek meglepődni...Szóval ha nem akarsz itt meghalni, akkor elmondod. - jelenik meg a férfi mögött.
-A Mizukage-sama nem igazán kedvel titeket, tudjátok?
-Biztos vagy te abban? - gúnyos mosollyal az arcán néz a férfi szemébe, ujjait a mellkasára illeszti, ruháját feltépve, a bőrébe mar, hosszú és éles körmeivel. A férfi csak szótlanul tűri. Yuriko körmeit mélyebbre ereszti, a férfi húsába. -Még mindig nem győztelek meg?
Az ellenség arcán még mindig az a gúnyos mosoly ült, rendületlenül sugározta magából a gyűlöletet, a szánalmat, megvetést.
-Hát jó, szivi..Te akartad. - amint kimondta ezeket a szavakat, kezét erőből a férfi mellkasába döfte, majd újra kihúzta, immáron az ellenség szívével a markában. -Sose unom meg..- nevetett fel hirtelen a lila. Abban a pillanatban megszűnt a jutsu és a férfi akit eddig próbált szóra bírni, össze esett a földön, mellkasából vér csordogált  a nedves földre.
Sadami az összecsukló testet látva, nővére felé fordult és rávigyorgott. - Nem rossz, tizennégy  másodperc.. Még a végén megdöntöd a rekordom. 

-Ne szállj el magadtól, kislány... -dörmögte egy mély férfi hang, s a ködből egy víznyelv repült Yu felé. -Suiton: Suihachi! 
-Nevettetsz?! Hullámok Keze technika? Ovisok rafkósabban támadnak...-forgatja a szemét a lány, és egy egyszerű 'stop' mozdulattal megállítja a támadást. 
 -Yuri, engedd el! Savas víz! -üvölt rá húga, s a lány engedelmesen a fűbe ereszti a folyadékot. A fű gőzölögni kezd tőle, majd elszíneződve pusztulásnak indul. Mind ijedten nézték a hatást. -Najó, nem volt rossz húzás. Kaptok 3, azaz három másodpercet, hogy kikotyogjátok, mi folyik itt, különben kezelésbe vesz benneteket a jobb és a bal kezem! Egy...-körbenéz, de a köd takarja az arcokat. -Kettő... Három. Na? Senki? Így is játszhatunk...drága ködrejtek. 
-Mi lenne, ha a vakrandi gondolataidat félre tennéd, és koncentrálnál?! Mögötted, az isten szerelmére! -puffog a kicsi, majd egyszerre több jutsut kezd el létrehozni. -Suiton: Mizu Kaibutsu [Víz típus: Víz Sárkány]! Suiton: Mugensame [Végtelen Cápa technika]! Noroi: Kage Mizutamari [Átok technika: Árnyék Pocsolya -Sadami egyik saját jutsuja]! Az első hívószóra egy szinte semmiből előtörő vízi szörny tűnt fel, ami nem a két támadót vette célba, hanem a konohaiakat környékező ninjákat. A következő sorra a Yuriko-t bántani akaró alakok alatt megjelent egy örvény, ami lassan egy hatalmas cápába sűrült. Az állat megragadta a két férfi lábát és az alattuk felszabaduló víztömegbe rángatta őket. Ott egyre több hasonló ragadozó szegte fel fejét, és mindenki szeme láttára marcangolták a két shinobit. Az utolsó jutsu váratlan volt. A legtöbben először hallották. Az Átok Stílus, a két démonlány saját fejlesztésű jutsujainak csakrájára vonatkoztat. Ez a technika először nem mutatkozott. Az ellenséges ködrejtekiek szánakozva felnevettek. 
-Ez lenne a rettegett Akuma erő?! Egy lábatlan gyík és pár csontos halacska?! Ennyi csakrát elpazaroltatok párunk megölésére?! Egyesével próbálkoztok? Mizukage-sama akár a geninjeinket is indíthatta volna, mekkora hűhó erre a kis semmire, mint ti... -fröcsög valószínűleg az osztagvezető férfi, s abban a hittben, hogy úgy se nyerhetnek a testvérek, eltüntette a ködöt. Magabiztos vigyorral, élesen belenézett a rózsaszínhajú lány szemébe. Meggondolatlan cselekménynek titulálták eddig, révén a komoly genjutsunak, ami a lányok birtokában volt. Ez a nyílt farkas szemezés egyfajta lenéző gesztus volt. A csajtól azonban csak egy ördögi mosolyt kapott vissza. 
-Hát sosem tanulsz, Ikky....? -ciccegett neki, mire minden figyelem rájuk szegeződött. 
-Nocsak, Sadami-chan. Nem hittem volna, hogy annyi év elteltével is megismersz.... 
 -Ugyan, nii-san, te sosem változol! Nem megmondta édesanyád, hogy kerüld a bajt? És, hogy sose harcolj az idősebbekkel? Nem lenne rád büszke, ha látna most! 
-Valóban, mintha mondott volna valami ilyesmit... de mit számít ez, miután a szemem láttára ölted meg a következő percben? -folyik a beszélgetés, mindkét társalgó kéjesen affektálva cseverészvén, szívélyes, bár rideg mosollyal szemezve. 
-Igen, emlékszem. Sajnos, így jár az, aki letér az útról, ez már csak így megy... Hát, remélem hiányzik... Könnyen elintézhetem, hogy perceken belül újra lásd. 
-Milyen kellemes ajánlat. Mit szólnál, ha te és a nővéred újra látnátok hőn szeretett családotokat? Anyátokat, Apátokat, a csöpp kishúgotokat. Hogy is hívták? Ki emlékszik már erre? Hiszen őt is ti öltétek meg, mint az egész klánotokat. 
-Rám nem hat a provokatív szónoklatod, Ikky-san. Ahelyett, hogy az életemet felmondanád itt, mint valami felszínes feleletet, nézz magadra, avagy ajánlom, hogy a magad alá! -kuncogott Sada, mutatva a férfi lábához. Akkor tűnt fel a pasasnak, hogy egy fekete tócsa van a talpai alatt. Ahogy a tekintette végigjárt a már kitisztult terepen, feltűnt, hogy nem csak ő van így. Szinte mindannyiuk ugyanabban a nagy pacában állt. Kivétel volt Naruto, Kakashi, és az idősebbik nővér. 
-Kage....Mizutamari. -suttogta a sereg feje, ezek szerint Ikky. A fekete tócsa, pontosabban az Árnyék Pocsolya, egy olyan támadás volt, amit nem került még ki senki sem. Sadami a ködben hívta elő, ahol nem tűnt fel senkinek, s eddig várt az aktiválással. -Kai! [Feloldás] -üvöltötte, mire a sötét folyadékból kezek nyúltak fel, megragadva a shinobik lábait. Azok kétségbeesetten próbáltak felugrani, de nem engedte el őket a sok sötét kar. Szabály szerűen rántották le a ninjákat a sűrűbe, egyre feljebb mászva rajtuk. A kezekhez így lassan felbukkant egy-egy test. 
 -Mégis mi a halál ez?! -rikoltja az egyik férfi, hevesen küzdve az újdonsült ellenféllel. 
-Majdnem talált. Köszöntsétek az én kicsi démonaimat. -harapott a kis Akuma az alsó ajkába, majd szinte élvezettel követte, ahogy a fekete pokolfajzatok harapdálni kezdik az áldozatokat, pontosabban kiharapni azokból darabokat. A sikolyok zenekként ütötték fülét, miközben mámoros elvarázsoltsággal nézte a véres, halálos előadást. Percekkel később egyszerre csettintett egyet. A lények felé fordították arcukat, elengedve a félholt testeket. Sadami előre nyújtotta a tenyerét, amin egy -az eddig ismertetettől különböző - szimbólum tűnt fel. Fekete árnycsóvák virágsziromként nyúltak ki belőle, a 'pokolfajzatok' pedig, mintha csak valami vákum hatásába kerültek volna, beszívódtak a jelbe, egyesével, majd miután mind összegyűlt, a szirom alakzatot fölvevő fekete karok összezáródtak a tenyér közepén, halványodni kezdtek majd eltűntek. -Van még kedve itt bárkinek is ninjásat játszani? -gúnyolódott, majd győzedelmesen nyújtózkodni kezdett, mint aki elunta magát a nagy semmittevésben. -Kage Mizutamari? Nem vetetted el egy kicsit a sulykot? -nevetgélt Yu, elismerően vállba veregetve húgát. -Nem éghettem be Ikky előtt. Mégiscsak a fogadott öcsikénkről van szó! Remélem, most már tudni fogja, hol a helye...