-Mégis hány órája állnak mozdulatlanul? - kérdezi Naruto miközben leveti magát egy farönkre.
-Nem tudom, körülbelül 4, nem vagyok benne biztos. - válaszolja a Sensei, éppen hogy csak felpillantva a könyvéből.
-Ehh. Unatkozoooom. - dől hátra a szöszi, majd elmereng a csillagokban. Kakashi egy pillantásra se méltatja a fiú megnyílvánulását. Egy nagy puffanás hallatszik a mozdulatlan lányok felől, majd pár másodperc múlva követi a másik. Naruto addigra már ott térdel Sadami eddiginél is mozdulatlanabb teste mellett.
-Legyőztem ugye? - mondja halkan utolsó szusszal Yuriko.
-Hát, azt hiszem, igen. - hajol mellé Kakashi.
-Fasza. - mosolyodik el, aztán ő is eszméletét veszti.
-Kitartóak, mit ne mondjak. - veszi fel a lilát a kezébe Kakashi.
-Jól értelmezem hogy akkor ők most tulajdonképpen csatát vívtak az elméjükben? - kérdezi Naruto miközben ő is az előzőket teszi a másik ájult lánnyal.
-Igen.
-És most mit csinálunk velük?
-Hát szerintem, fektessük be őket a sátrakba, és jó éjszakát. Igen, neked is Naruto. - fordul sarkon a maszkos.
-Ja. Neked is. - bújik be a sátorba Naruto, majd befekteti maga mellé lányt.
-Na, most mit csináljak veled te kitartó, de fura lány? - vágja magát török ülésbe Naruto, és bámulja az előtte fekvő Sadamit.
***
Hiába, kimerítő nap volt a mai, Naruto nem tudott aludni. Ült és gondolkozott. Mindenféle hülyeségen. Nem tudott mit kezdeni magával. A szél susogása is irritálta ebben a helyzetben, a sötétség, a tehetetlenség. Arra gondolt, vajon Kakashi alszik-e már, vagy ő is hasonlóképp érez. Nem tudott ezen rágódni, nem borzolta fel annyira a kíváncsiság. Ránézett az előtte békésen szundikáló lányra. Mosolyra húzta a száját. Hirtelen felindulásból megérintette Sadami arcát. Puha, sima bőre volt, talán kicsit sápadt. A lány ujjai Narutoéiba csúsztak, ahogy reflexből odanyúlt, ahol az érintés érte, de nem ébredt fel. Ahogy összeért a kezük, hirtelen ezer kép jelent meg a fiú előtt. Szinte egytől-egyik róla szóltak a pörgő jelenetek, amik hirtelenjében elöntötték az agyát. Ahogy először megízlelhette a lány erejét, ahogy az megvigasztalta őt, a fiú idézéses bénázása, minden apró kis jelenet. A Jinjuurichi dermedten meredt maga elé, egyszerűen nem tudta, hogyan és miként láthatta ezeket az emlékeket. Talán akkor történt volna, mikor megragadta a szöszi karját? Ez is egy képessége lenne a lánynak? Nem engedte el ugyan Sada kezét, feltételezések ellenére, mintha csak odafagyott volna. Talán jól is tette, mert a következő pillanatban a lány ránt a karján egyet finoman, mire ő egyensúlyától megfosztva mögé dől. Mozdulatlanul feküdt, teljesen hozzásimulva Sadamihoz. Egészen úgy festettek így, mint egy aranyos pár, a szöszi fiúval, aki fél kezével átöleli a lányt, s a rózsaszín szépséggel, aki finoman szorongatja a srác kezét.
***
Kakashi üresen bámulta a
sátor tetejét és hallgatta ahogy a szél átsüvít a kinti fák levelei
között. Nem tudott aludni, ahhoz túl feszült volt a lány társaságban.
Kezét a tarkója alá helyezte, majd Yu-ra nézett aki még mindig ugyan
olyan mozdulatlanul feküdt mint fél órával azelőtt. Felült és végig
nézett a lány testén. Még mindig olyan tökéletesnek tűnt mint mikor
elindultak Konohából. Most talán bepótolhatja azt, amit már akkor
akart. "Alszik, biztos nem veszi észre" gondolja magában miközben erőt
vesz magán és lassan végig simít a lány karján. Puha volt mint egy
cseresznyefa virág. Mint amilyennek képzelte. Lassan végigsimított az
ajkain, a nyakán végül ujjai a lány mellei között lévő résnél landoltak.
A vére úgy folyt az ereiben mint valami fortyogó láva. Talán mégsem
kellett volna belekezdenie - gondolja miközben egyik kezét a lány
combjára helyezi. A másikat pedig a tenyerébe. Szorítást érez hirtelen
majd, ránéz a lányra aki még mindig csukott szemmel feküdt de már egy
kacér vigyor vonult végig a száján. Kezét hirtelen levette a
lábáról, a másik kezét is ki akarta szedni a szorításból de nem sikerült
neki. Beletörődve a lány mellé feküdt, de nem annyira közel hogy a
testük összeérjen. Távol egymástól, de mégis kéz-a-kézben feküdtek
egymás mellett. "Basszus" - mondja magában, az idegességtől megdermedve.
***
-Yu...Meghalsz...-morogja Sadami nyöszörgősen ébredezve, majd bal
kezével a szeméhez nyúl, hogy kidörzsölje belőle az álmot. Mozdítaná a
másik kezét, de az épp nem áll rendelkezésére. Meglepetten pillant a
derekához, ahol az alvótársáéba gabalyodva találja azt. Azonnal éberebb
lesz, s a szíve is kicsit idétlenebbül kalapál. -Na...Naruto? -hökken
meg. Mindenre számított, csak a szöszire nem, és annak tenyérbemászó
közelségére. Még mélyen aludt, arca sima volt, bár a pimasz mosolyát
ilyenkor is viselte. A lány lendületesen végigfuttatta ujjait a srác
állának vonalán, játékosan karistolgatva annak bőrét körmeivel.
-Csak még öt percet, Sensei...- dörmögi átfordulva másik oldalára. Sada
felnevet, majd átlendíti egyik lábát Naruto felett, így őt maga alá
söpörve.
-Sensei a francokat! Na, kelj fel!
-Wááá! Sa-Sadami! Hát te....Mikor...és....? -jön frászba a fiú a
hirtelen helyzettől, hogy egy lány centikről bámul rá, és minden
szégyenlősségtől mentesen is az ölében ül.
-Hé, csigavér. Csak utálom, ha egyedül vagyok ébren. Gondolom, te ilyen
délig alvós vagy...Nos, nem tudom mennyi az idő...kiesett minden azután,
hogy Yu genjutsuja konkrétan befalt engem. Már majdnem levertem, a
francba is!
-Hé... Az este... Szóval te K.O. voltál, úgyhogy lefektettelek ide,
figyeltem, jól vagy-e, aztán történt valami... Én, izé, megérintettem az
arcod, te meg megfogtad a kezem hirtelen, aztán...hogy is mondjam, hogy
is mondjam. Láttam az emlékeidet.. Hogy lehetséges ez? -jön zavarba
teljesen Naruto, miközben a lány még mindig a combján üldögél.
-Ohh, igen, erről még nem beszéltem... Nem számoltam azzal, hogy te itt
molesztálgatni akarod az arcom, haha! -kacarászik Sada saját
szófordulatán. -Tudod, nekem és a nővéremnek van egyfajta sajátos Kekkei
Genkai a tulajdonunkban. Tuti észre vetted, a chakránk színe fekete, és
elég magas szintű jutsujaink vannak. De emellett van mindkettőnknek
egy-egy különleges adottságunk. Yuriko képes olvasni annak a
gondolatait, akivel fizikailag érintkezik, visszamenőleg is hallja őket,
sőt, ez nagyon idegesítő, bele is tud kotyogni abba, amit épp kimondasz
az elmédben! Az enyém ehhez képest nem nagy cucc. Az emlékeket látom,
ahogy valakit megérintek. Rengeteg mindent végig tudok nézni a másodperc
töredéke alatt is, de visszafele is működik. A szüleink hagyták ránk
ezeket a képességeket... Mikor még hittek bennünk... Este, azt hiszem,
megmutattam neked az eddigi emlékeimet rólad. Mint egy kis montázst, nem
igaz? Ugye, nem hoztam rád vele a frászt? -vakargatta zavartan a fejét a
monológ után.
-Ezt most megismételnéd a nyelvemen is, kérlek? -hunyorog a hallgatóság,
mire válaszul kap egy ingerült sóhajt, és pár gyilkos pillantást.
-Reménytelen eset vagy, Szöszi....
***
-Ka..Kakashi?! Hát te? Azaz...hát én?! Mi történt este? Olyan furi álmom
volt, rólad! -nyílnak föl a lila szépség szemei, amik azonnal
beleütköznek az előtte bambuló férfiba. A maszkos azonnal kimereszti
szemeit ijedten. "Ugye nem emlékek?"
-Álmomban is itt feküdtem veled, és
te olyan zavartnak tűntél aztán elkezdtél úgymond tapizni. Wow, tök
valósághű volt!
-Ő, ja - köhög egyet a férfi -, jó álom lehetett. Eléggé kevés valószínűsége van annak hogy ilyesmi bármikor is megtörténne.
-Ahj ne már, tuti hogy nem csak álom volt. Tökre éreztem. - folytatja felpörögve a lány miközben felülve kitépi a kezét Kakashiéból, ami után kissé lesápadt mindkét fél. Pár pillanat múlva újra a férfi kezéért nyúl, ujjait az övébe fonja. Csukott szemmel koncentrál valamire, amit Kakashi nem tud mire vélni. Egy kis vigyor jelenik meg a lány arcán mikor kinyitja a szemeit.
-Tudtam. - suttogja halkan mintha valami titkot mondana el. -Haha. Perverz vagy. Hihi - fekszik vissza a helyére anélkül hogy elengedné a maszkos kezét.
-Na jó, tisztázzuk, hogy ez most mi volt. - szólal meg pár perc múlva sokkolva Kakashi.
-Mire gondolsz? - néz rá mit akinek ez tök természetes. -Jesszus milyen irónikus, hiszem most is tudom mire gondolsz.
-Hogy micsoda?
-Jajj, tényleg, te ezt nem tudod. - neveti el magát kínosan Yu, majd újra ülő helyzetbe helyezi magát. -Na szóval, tudok olvasni az emberek gondolataiban ha hozzájuk érek. Szóval, amit az előbb csináltam az, az volt hogy kicsit mélyebbre ástam a gondolataidban. Szóval megnéztem mire nem akarsz gondolni, és az eléggé hangsúlyos volt hogy arra nem akarsz gondolni amit tegnap csináltál. Ez egy ilyen Kekkei Genkai, vérörökség. Figyi. - mosolyodik el izgatottan. "Bocsi ha ez megijeszt" - jelenik meg a gondolat Kakashi fejében, ami halálra ijeszti, de próbálja megőrizni a nyugalmát.
-De nem igen akarom ezzel felborzolni az idegszálaidat, de vigyázz hogy mire gondolsz mikor a közelemben vagy. - hallja ismét a lány hangját a fején kívül.
-Nem igazán értem hogyan működik ez.
***
-Ahh, titkolsz még egyéb tényeket magadról? Kényszerítem a nővéred, és mindent kiszedek belőletek! -üti meg a fülüket Naruto hangja, majd Sadami nevetése.
-Basszus. -forgatja a szemét Yuriko. Valahogy a húga mindig rosszkor érkezik. Ennek ellenére felpattan, kihúzza a sátor cipzárát és kilépve a friss levegőre nagyot nyújtózik, ásítozva, mintha csak éppen kelt volna. Az a kettő már felöltözve, teljesen kipihenten sétáltak felé, majd megálltak.
-Yu! Sada mesélt a képességeitekről! -kiabál rá Naruto, majd komisz vigyorra húzza a száját. -Naaaa, ki találod, mire gondolok?
-Uhh, Istenem. Úgy éreztem, hogy ez jön! Ja, és...hozzád se kell érnem, hogy tudjam. A húgomra gondolsz, te balga, úgy bámulod, szemed ki ne essék'! Na mentem sétálni. Cső. -lép át közöttük morcosan a lila hajú lány, a két másikat meglepve. Nem tart sokáig a csönd, az alacsonyabbik lány azonnal folytatja a sztorit, amiben még előtte benne volt, s ők röhögcsélnek tovább.
Kakashi is kilép a sátorból, mint mindig, minden szál haja tökéletesen áll, a maszkja ma is pont annyit takar, mint tegnap s az előtt, szemei még mindig érzelemmentes pillantásokkal pásztázzák az erdőt. Már-már idegesítően titokzatos. Felveszi szokott műmosolyát, tanítványára villantja, majd elindul a lilával ellentétes irányba. Kezdett furcsa lenni a jelenet.
(Kicsi megjegyzés a végére: Kicsit kibővítettük az oldalt szóval baloldalt fenn tudtok "szavazni", feliratkozni a blogra, hogy a leghamarabb értesüljetek ha új rész van, és a feliratkozó panel alatt tudtok nekünk ötleteket, privát megjegyzéseket küldeni. Az előző dolog még mindig áll szóval várjuk a kommenteiteket, jöhet hideg,meleg ^^ by Andi & Fanni )
2014. február 21., péntek
2014. február 14., péntek
5. Ki hozott sátrat?
-Naru...to. -esik térdre legutoljára a rózsaszínhajú.
-Mit csináltál te, hogy ennek még maradt ereje beszélni?! -fordul hátra azonnal Sadami.
-Hmmm. Nem rossz, egy kis tizenhatéves barbie-tól... Na, elvszem a maradék chakrád is, kislány! -lépked vissza Yu.
-Ne! Sakura-chan! -lök félre mindenkit Naruto, és azonnal odavetődik barátaihoz. Végignéz rajtuk, de úgy véli, nem tudja fölkelteni a többit. Megfogja a lány kezét és aggodalmasan néz a szemébe. -Ez a két lány sokkal erősebb, mint mi, ne csinálj hülyeséget! Velük megyek, akkor nem bántanak senkit... És a faluban ott vagytok ti, meg tudjátok védeni az Avart! Én megleszek, tudod, milyen szívós vagyok...
-Végig néztem -köhécseli gyengén a lány-, ahogy Sasuke elhagyja a falut.. Még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát!
-Nem vagy ezeknek ellenség... Ha akarnák, már mind halottak lennénk. Szóval, csak reménykedem, hogy egy darabban megúszom ezt a kis utat, de csak így kerülhetem el, hogy ismét baja essék..a barátaimnak.
-Naruto! -szól rájuk Sadami, mire a fiú a kezét lágyan végigsimítja a kezében lévő lány haján, és bíztatóan rámosolyog. Nem érti maga sem, de bízik a testvérpárban.
-Naruto...Nem mehetsz el...
-Szólj be az Ichiraku-ba, hogy majd megadom a tartozást! És.... Üzenem Sai-nak, hogy ha visszatértem, mindenképpen megküzdünk! Tsunade-baa-chan-nak pedig ne szólj arról, hogy mi a helyzet. Sensei és Én edzeni mentünk, ha kérdezi.
-Nem hagyhatsz itt engem.... Mert...Én szeretlek!
-Nem kell ezt mondanod, hogy visszatarts, tudod jól, mit érzek irántad, és különben is. Addig úgy se halok meg, míg Hokage nem leszek...
-Miért...-kérdezte volna a lány, de eszméletét vesztette. A srác letette őt is a többi közé, s nagyot sóhajtva felállt.
-Hazudós szuka! -röffent Yu szemeit forgatva, majd inkább előre megy Kakashit cibálva magával.
-A lány a képről...? -kérdezi Sada, mire a fiú csak biccent.
-Szereted, mi? Nos, az szívás. Az én nézetemből ítélve, csak kihasznál téged...Sosem fogja azt érezni, mint te... Hagyd a francba, és szedd a lábad, vagy Yu vonszol a falunkig....Azt tuti nem akarod. -mosolyog a szőkére.
-Valóban. Na, menjünk... S mind elindultak így Víz Országába, négyen, a két fiú s két lány.
***
-Stop csapat! -áll meg váratlanul Yuriko. -Elfáradtam.- fújja ki magát, majd leül a földre.
-Végre ember, már azt hittem pihenés nélkül akarunk eljutni a Víz Országába. Huh. -csatlakozik Naruto.
-Yu... 2 perce sincs hogy lement a nap. - süti le a szemeit Sada miközben a nap irányába mutat.
-És? - kezd el turkálni Yu Naruto táskájában.
-Kakashi. Maga mit gondol?- fordul hátra a férfihoz Sadami.
-Hát, ránk fér a pihenés. - válaszolja kínosan a maszkos.
-Lusta banda.- motyogja az orra alatt a lány.
-És ki hozott sátrat? - teszi fel a kérdést Yuriko. -Mert hogy ez a félnótás itt tuti nem, az is biztos. - böki homlokon Narutót.
-Én hoztam. - mondja Kakashi eléggé bátortalanul. Yuriko megdermed egy pillanatra, majd csillogó szemekkel és egy szinte vicsornak mondható mosollyal fordul Kakahi felé. -Uuuuh.
-Ajajj. - túr bele a hajába Sadami, és elkezd hátrafelé lépkedni.
-És hány személyes? - kezdi el húzogatni a szemöldökét Yu.
-Kettő. - válaszolja közömbösen Kakashi.
-Ójajj. - sorol be végül Sadami Naruto mellé.
- Azt hiszem mennünk kéne szerezni egy sátrat.- suttogja a fiúnak. Naruto csak bólint majd egyszerre hátra lépkedve, eltűnnek az erdőben.
-És van már háló társad? - lép egyet közelebb Yu Kakashihoz.
-Nincs, de arra gondoltam hogy majd Na...
-Csodálatos. Fenomenális. Akkor már van. - vigyorog rá a lány, majd közel hajol hozzá, annyira hogy csak két centire van az arcuk egymástól.
-Dehát, az olyan...-folyatja Kakashi, miközben próbál hátrébb húzódni.
-Pszt.- teszi az ujját Yu a férfi maszkjára. - Nyugi. Nem foglak megerőszakolni. -Lép újra egy kicsit hátrébb a lány. - Bár az se lenne erőszak. Hah. - nevet fel hirtelen. Kakashinak kedve lenne világgá szaladni, ettől a helyzettől.
***
-Mért az erdőbe jöttünk sátorért? -szólal meg a mi IQ fighter Narutónk.
-Hogy megmentselek a nővérem perverz fantáziájától. -ül le egy rönkre Sada, megpaskolva a maga melletti helyet.
-És akkor... Most komolyan, honnan lesz sátrunk?!
-Ne pánikoljál már, egyszerűen csinálsz egy Shinobi Idézést, megkéred a jószágod, hogy hozzon cuccokat éééés tádá!
-Nincs kedvem.
-Szivatsz....? AKKOR MIHEZ VAN??!!
-Meg kellett volna ennem azt a ráment... Meg fog romlani...
-Micsoda balfasz...-morogja az orra alatt a pink hajasbaba. -Na idefigyelj, Uzumaki! Én egy rendkivül aranyos, kedves, türelmes és elnéző ember vagyok, bár ez biztos feltűnt . -kezdi, mire a fiú irónikus köhécselni kezdett. -A hirtelen dühöm a szépséghibám, szóval ne akassz ki. Sakura mit csinál veled ilyenkor? Ja, hogy behúz egyet? Milyen szelid. Te ne akard tudni, én mit tennék veled! -Persze, persze. Minden szép lány agresszív. Mi van veletek, nőstények... Kuchiyose No Jutsu! ..... Ga...Gamariki-san?! -fehéredik el Naruto a transzfesztita varangy láttán. A lány magába jót kuncog a fiú rémültségén.
-Édes Istenkém, csak Naruto-san-t ne! Mit akarsz, fiú...?
-Izé... Nem számítottam rád! Az erdőben kell éjszakáznom, de nincs cuccom. Segítesz?
-Nem.
-MIIIIIIII?! Nem teheted ezt velem! Gamariki-san....
-Basszus, de bírlak! -esik le nevettében a rönkről Sadami, majd azzal a lendülettel föl is pattan. Félig átöleli a szöszit, majd kezébe veszi az ügyet.
-Na idesüss kisanyám. Elhúzod a kis metroszexuális segged szépen haza, és hozol valami pöpec sátrat! -tagolja a szavakat a lány, aki aranyos hajszíne, és hatalmas szemei ellenére néha baromi ijesztő tud lenni.
***
-Na szóval, bébibogyók, a következőt fogjuk csinálni!- fordul hátra Yuriko. -Ezek meg hová tűntek? - kap fejéhez. -Jézusom!? Nem láttad merre mentek? Ùgy utálom mikor csak így eltűnik ez a rózsaszín kis majom. -kapaszkodik bele a lány Kakashi mellényébe.
-Öhm, az erdő felé mentek.- mutat Kakashi a magas fák felé. Yuriko elkezd a mutatott irány felé szaladni Kakashit magával ráncigálva, de fél úton megáll.
-Hali.- integet Naruto egy bokor mögül a másik kezében a sátorral. Mellette feltűnik egy rózsaszín fejtető.
-Befejezte már a kiakadást? - áll fel Sada is a bokrok mögül.
-Huh hál isten megvagytok ti kis idegesítő vakarcsok! - szalad oda megölelve a két kisebbet.
-Ohh szóval szereztetek sátrat. - mondja Yu. -Akkor, az lesz most hogy..-sóhajt egyet,- Együtt kell aludnotok.- veregeti együtt érzően hátba őket.
-MIVAN??? - ordítják egyszerre miközben 1 métert ugranak fejenként oldalra.
-Én, vele? - néz Sadami a fiúra kétségbe esetten.
-Igen, te vele. - mondja gúnyos elváltoztatott hangon nővére. - Mert ugye logikus, hogy ha én Kakashival - pilláz a férfira miközben kimondja a nevét,- alszom, akkor vagy egyedül alszotok, vagy együtt.
-Sajnálom Sensei.- néz együtt érzően Sada a jouninra.
-Nem kell, mert Narutoval alszom. - szólal meg a maszkos.
-Olyan lehetőség nem volt. - mondja rá se pillantva Yuriko.
-De most már van. - vágja rá Kakashi.
-Te ne veszekedj velem, mert megbánod. - mondja még mindig a fákat nézve a lány.
-Én sem ajánlanám, tényleg. - mondja Sadami miközben a kezével mutogatja, hogy fejezze be.
-Nem baj, én akkor sem fogok veled aludni Yuriko. Alig ismerlek meg amúgy is, kellemetlen lenne számomra.
-Buzi vagy, vagy mi? - förmed rá Yu.
-Ne legyél már erőszakos, he! Én sem szívesen aludnék veled...-kuncog a kishúga, mire az idősebbik sötét pillantásokkal illeti, és egyszerre három fekete kunai repül felőle. Sadami felszögeződik a mögötte tíz méterre lévő fára. Azaz, a következő pillanatban fekete füst marad csak belőle, mindenki meglepetésére.
-Sadami és a nyamvadt kis klónjai... Na, lapozzunk! Kék szeműek jobb oldalra sorakozzanak, mindenki más ide mellém! -célozgat a maszkos és a másik kettő elkülönítésére, mire hirtelen mögötte feltűnik a fiatalabb testvér, és egy gyors rúgással a másik hátába, repíti azt méterekkel odébb.
-Háborút akarsz, csíra?! -porolja le magát a nővér, Sada felé tornyosulva, ujjait ropogtatva, mint aki esküdt ellensége lenyomására készül.
-Legyen. Úgyis vezetek 112-111-re, legutóbb is lenyomtalak szkanderben, szivi. -mosolyog magabiztosan a kihívott fél. Kakashi is somolyogni kezd a maszkja alatt. A két testvér huza-vonája akaratlanul is eszébe juttatja Gai-t.
-Most egy olyan kör lesz, ahol nem veszítek! Ki pasizik be előbb...ha! -szellemül át teljesen az idősebbik lány, de ötlete nem nyerte el a közönség szupportját.
-Álmodik a nyomor... Genjutsu párbaj! Megmutathatod, mit tanultál a kiképzésen, én pedig megmutathatom, hogy így is földbe döngöllek.
-Feltétlenül muszáj ez? Éhes vagyok! Sada....Yu...Sensei.. valaki. akárki...BÁRKI?!
-Higgadj le, Kyuubi, nem érünk rá! -vágja rá a lila, s nagy sietve próbál összekaparni elegendő chakrát.
-Kyuubi...? Annyira berezeltél, hogy még a neve sem ugrott be? Hűha, akkor nagyon penge lehetek..
-Csitt mán' ! Koncentrálok! Három, kettő, egy...!
-Öööö....Kakashi sensei....?
-Ezzel ellesznek egy darabig. Látszik, hogy még kölykök. Ha akarnánk, azonnal megszökhetnénk, akár a tudtuk nélkül is. Bár...ha elszökünk, a falut támadják. Így kitaktikázták volna?
-Nem akarok a szavadba vágni, de, mint mondtam.... éhes vagyok.
-Nem vagy éhes, csak unatkozol, fogadni mernék! Menj, csinálj klónokat és bújócskázzatok, vagy tudom is én. Én felállítom a sátrakat és olvasok egy kicsit.
-Ero-sennin kötetei? Azt hittem, már mindet fújod kívülről!
-Ez nem indokolja az abbahagyást.
Naruto felsóhajt, majd levágódik a földre, a két mozdulatlan hölgyike felé pillázva. Volt egy olyan ötlete, hogy filccel bajuszt rajzol nekik, és ezer variációja ennek, de végül csak ült, és tűnődött.
(A következő részt csak 4 komment után posztoljuk ki szóval, légyszi:3 ♥)
-Mit csináltál te, hogy ennek még maradt ereje beszélni?! -fordul hátra azonnal Sadami.
-Hmmm. Nem rossz, egy kis tizenhatéves barbie-tól... Na, elvszem a maradék chakrád is, kislány! -lépked vissza Yu.
-Ne! Sakura-chan! -lök félre mindenkit Naruto, és azonnal odavetődik barátaihoz. Végignéz rajtuk, de úgy véli, nem tudja fölkelteni a többit. Megfogja a lány kezét és aggodalmasan néz a szemébe. -Ez a két lány sokkal erősebb, mint mi, ne csinálj hülyeséget! Velük megyek, akkor nem bántanak senkit... És a faluban ott vagytok ti, meg tudjátok védeni az Avart! Én megleszek, tudod, milyen szívós vagyok...
-Végig néztem -köhécseli gyengén a lány-, ahogy Sasuke elhagyja a falut.. Még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát!
-Nem vagy ezeknek ellenség... Ha akarnák, már mind halottak lennénk. Szóval, csak reménykedem, hogy egy darabban megúszom ezt a kis utat, de csak így kerülhetem el, hogy ismét baja essék..a barátaimnak.
-Naruto! -szól rájuk Sadami, mire a fiú a kezét lágyan végigsimítja a kezében lévő lány haján, és bíztatóan rámosolyog. Nem érti maga sem, de bízik a testvérpárban.
-Naruto...Nem mehetsz el...
-Szólj be az Ichiraku-ba, hogy majd megadom a tartozást! És.... Üzenem Sai-nak, hogy ha visszatértem, mindenképpen megküzdünk! Tsunade-baa-chan-nak pedig ne szólj arról, hogy mi a helyzet. Sensei és Én edzeni mentünk, ha kérdezi.
-Nem hagyhatsz itt engem.... Mert...Én szeretlek!
-Nem kell ezt mondanod, hogy visszatarts, tudod jól, mit érzek irántad, és különben is. Addig úgy se halok meg, míg Hokage nem leszek...
-Miért...-kérdezte volna a lány, de eszméletét vesztette. A srác letette őt is a többi közé, s nagyot sóhajtva felállt.
-Hazudós szuka! -röffent Yu szemeit forgatva, majd inkább előre megy Kakashit cibálva magával.
-A lány a képről...? -kérdezi Sada, mire a fiú csak biccent.
-Szereted, mi? Nos, az szívás. Az én nézetemből ítélve, csak kihasznál téged...Sosem fogja azt érezni, mint te... Hagyd a francba, és szedd a lábad, vagy Yu vonszol a falunkig....Azt tuti nem akarod. -mosolyog a szőkére.
-Valóban. Na, menjünk... S mind elindultak így Víz Országába, négyen, a két fiú s két lány.
***
-Stop csapat! -áll meg váratlanul Yuriko. -Elfáradtam.- fújja ki magát, majd leül a földre.
-Végre ember, már azt hittem pihenés nélkül akarunk eljutni a Víz Országába. Huh. -csatlakozik Naruto.
-Yu... 2 perce sincs hogy lement a nap. - süti le a szemeit Sada miközben a nap irányába mutat.
-És? - kezd el turkálni Yu Naruto táskájában.
-Kakashi. Maga mit gondol?- fordul hátra a férfihoz Sadami.
-Hát, ránk fér a pihenés. - válaszolja kínosan a maszkos.
-Lusta banda.- motyogja az orra alatt a lány.
-És ki hozott sátrat? - teszi fel a kérdést Yuriko. -Mert hogy ez a félnótás itt tuti nem, az is biztos. - böki homlokon Narutót.
-Én hoztam. - mondja Kakashi eléggé bátortalanul. Yuriko megdermed egy pillanatra, majd csillogó szemekkel és egy szinte vicsornak mondható mosollyal fordul Kakahi felé. -Uuuuh.
-Ajajj. - túr bele a hajába Sadami, és elkezd hátrafelé lépkedni.
-És hány személyes? - kezdi el húzogatni a szemöldökét Yu.
-Kettő. - válaszolja közömbösen Kakashi.
-Ójajj. - sorol be végül Sadami Naruto mellé.
- Azt hiszem mennünk kéne szerezni egy sátrat.- suttogja a fiúnak. Naruto csak bólint majd egyszerre hátra lépkedve, eltűnnek az erdőben.
-És van már háló társad? - lép egyet közelebb Yu Kakashihoz.
-Nincs, de arra gondoltam hogy majd Na...
-Csodálatos. Fenomenális. Akkor már van. - vigyorog rá a lány, majd közel hajol hozzá, annyira hogy csak két centire van az arcuk egymástól.
-Dehát, az olyan...-folyatja Kakashi, miközben próbál hátrébb húzódni.
-Pszt.- teszi az ujját Yu a férfi maszkjára. - Nyugi. Nem foglak megerőszakolni. -Lép újra egy kicsit hátrébb a lány. - Bár az se lenne erőszak. Hah. - nevet fel hirtelen. Kakashinak kedve lenne világgá szaladni, ettől a helyzettől.
***
-Mért az erdőbe jöttünk sátorért? -szólal meg a mi IQ fighter Narutónk.
-Hogy megmentselek a nővérem perverz fantáziájától. -ül le egy rönkre Sada, megpaskolva a maga melletti helyet.
-És akkor... Most komolyan, honnan lesz sátrunk?!
-Ne pánikoljál már, egyszerűen csinálsz egy Shinobi Idézést, megkéred a jószágod, hogy hozzon cuccokat éééés tádá!
-Nincs kedvem.
-Szivatsz....? AKKOR MIHEZ VAN??!!
-Meg kellett volna ennem azt a ráment... Meg fog romlani...
-Micsoda balfasz...-morogja az orra alatt a pink hajasbaba. -Na idefigyelj, Uzumaki! Én egy rendkivül aranyos, kedves, türelmes és elnéző ember vagyok, bár ez biztos feltűnt . -kezdi, mire a fiú irónikus köhécselni kezdett. -A hirtelen dühöm a szépséghibám, szóval ne akassz ki. Sakura mit csinál veled ilyenkor? Ja, hogy behúz egyet? Milyen szelid. Te ne akard tudni, én mit tennék veled! -Persze, persze. Minden szép lány agresszív. Mi van veletek, nőstények... Kuchiyose No Jutsu! ..... Ga...Gamariki-san?! -fehéredik el Naruto a transzfesztita varangy láttán. A lány magába jót kuncog a fiú rémültségén.
-Édes Istenkém, csak Naruto-san-t ne! Mit akarsz, fiú...?
-Izé... Nem számítottam rád! Az erdőben kell éjszakáznom, de nincs cuccom. Segítesz?
-Nem.
-MIIIIIIII?! Nem teheted ezt velem! Gamariki-san....
-Basszus, de bírlak! -esik le nevettében a rönkről Sadami, majd azzal a lendülettel föl is pattan. Félig átöleli a szöszit, majd kezébe veszi az ügyet.
-Na idesüss kisanyám. Elhúzod a kis metroszexuális segged szépen haza, és hozol valami pöpec sátrat! -tagolja a szavakat a lány, aki aranyos hajszíne, és hatalmas szemei ellenére néha baromi ijesztő tud lenni.
***
-Na szóval, bébibogyók, a következőt fogjuk csinálni!- fordul hátra Yuriko. -Ezek meg hová tűntek? - kap fejéhez. -Jézusom!? Nem láttad merre mentek? Ùgy utálom mikor csak így eltűnik ez a rózsaszín kis majom. -kapaszkodik bele a lány Kakashi mellényébe.
-Öhm, az erdő felé mentek.- mutat Kakashi a magas fák felé. Yuriko elkezd a mutatott irány felé szaladni Kakashit magával ráncigálva, de fél úton megáll.
-Hali.- integet Naruto egy bokor mögül a másik kezében a sátorral. Mellette feltűnik egy rózsaszín fejtető.
-Befejezte már a kiakadást? - áll fel Sada is a bokrok mögül.
-Huh hál isten megvagytok ti kis idegesítő vakarcsok! - szalad oda megölelve a két kisebbet.
-Ohh szóval szereztetek sátrat. - mondja Yu. -Akkor, az lesz most hogy..-sóhajt egyet,- Együtt kell aludnotok.- veregeti együtt érzően hátba őket.
-MIVAN??? - ordítják egyszerre miközben 1 métert ugranak fejenként oldalra.
-Én, vele? - néz Sadami a fiúra kétségbe esetten.
-Igen, te vele. - mondja gúnyos elváltoztatott hangon nővére. - Mert ugye logikus, hogy ha én Kakashival - pilláz a férfira miközben kimondja a nevét,- alszom, akkor vagy egyedül alszotok, vagy együtt.
-Sajnálom Sensei.- néz együtt érzően Sada a jouninra.
-Nem kell, mert Narutoval alszom. - szólal meg a maszkos.
-Olyan lehetőség nem volt. - mondja rá se pillantva Yuriko.
-De most már van. - vágja rá Kakashi.
-Te ne veszekedj velem, mert megbánod. - mondja még mindig a fákat nézve a lány.
-Én sem ajánlanám, tényleg. - mondja Sadami miközben a kezével mutogatja, hogy fejezze be.
-Nem baj, én akkor sem fogok veled aludni Yuriko. Alig ismerlek meg amúgy is, kellemetlen lenne számomra.
-Buzi vagy, vagy mi? - förmed rá Yu.
-Ne legyél már erőszakos, he! Én sem szívesen aludnék veled...-kuncog a kishúga, mire az idősebbik sötét pillantásokkal illeti, és egyszerre három fekete kunai repül felőle. Sadami felszögeződik a mögötte tíz méterre lévő fára. Azaz, a következő pillanatban fekete füst marad csak belőle, mindenki meglepetésére.
-Sadami és a nyamvadt kis klónjai... Na, lapozzunk! Kék szeműek jobb oldalra sorakozzanak, mindenki más ide mellém! -célozgat a maszkos és a másik kettő elkülönítésére, mire hirtelen mögötte feltűnik a fiatalabb testvér, és egy gyors rúgással a másik hátába, repíti azt méterekkel odébb.
-Háborút akarsz, csíra?! -porolja le magát a nővér, Sada felé tornyosulva, ujjait ropogtatva, mint aki esküdt ellensége lenyomására készül.
-Legyen. Úgyis vezetek 112-111-re, legutóbb is lenyomtalak szkanderben, szivi. -mosolyog magabiztosan a kihívott fél. Kakashi is somolyogni kezd a maszkja alatt. A két testvér huza-vonája akaratlanul is eszébe juttatja Gai-t.
-Most egy olyan kör lesz, ahol nem veszítek! Ki pasizik be előbb...ha! -szellemül át teljesen az idősebbik lány, de ötlete nem nyerte el a közönség szupportját.
-Álmodik a nyomor... Genjutsu párbaj! Megmutathatod, mit tanultál a kiképzésen, én pedig megmutathatom, hogy így is földbe döngöllek.
-Feltétlenül muszáj ez? Éhes vagyok! Sada....Yu...Sensei.. valaki. akárki...BÁRKI?!
-Higgadj le, Kyuubi, nem érünk rá! -vágja rá a lila, s nagy sietve próbál összekaparni elegendő chakrát.
-Kyuubi...? Annyira berezeltél, hogy még a neve sem ugrott be? Hűha, akkor nagyon penge lehetek..
-Csitt mán' ! Koncentrálok! Három, kettő, egy...!
-Öööö....Kakashi sensei....?
-Ezzel ellesznek egy darabig. Látszik, hogy még kölykök. Ha akarnánk, azonnal megszökhetnénk, akár a tudtuk nélkül is. Bár...ha elszökünk, a falut támadják. Így kitaktikázták volna?
-Nem akarok a szavadba vágni, de, mint mondtam.... éhes vagyok.
-Nem vagy éhes, csak unatkozol, fogadni mernék! Menj, csinálj klónokat és bújócskázzatok, vagy tudom is én. Én felállítom a sátrakat és olvasok egy kicsit.
-Ero-sennin kötetei? Azt hittem, már mindet fújod kívülről!
-Ez nem indokolja az abbahagyást.
Naruto felsóhajt, majd levágódik a földre, a két mozdulatlan hölgyike felé pillázva. Volt egy olyan ötlete, hogy filccel bajuszt rajzol nekik, és ezer variációja ennek, de végül csak ült, és tűnődött.
(A következő részt csak 4 komment után posztoljuk ki szóval, légyszi:3 ♥)
11. It's where my demons hide.
-Hugi.. Azt hiszed hogy csak te villoghatsz? - néz vigyorogva Yuriko Sadamira.
-Mért, talán neked is van ekkora menőség a tarsolyodban, onee-san? - vigyorog rá huga, miközben egyik előrelógó rózsaszín fürtjét tekergeti. Yuriko csak dühös pillantásokat vet rá. A következő percben már fekete köd vett körül mindent.
-Noroi: Kokuen![Átok stílus: Fekete Füst] -hallatszott a lila hangja kicsivel arrébb mint eddig. Sötétség borult mindenre, akár a lány genjustujában. Különösképpen szerette ezt a jutsut, mert eddig még senkinek nem sikerült átlátnia rajta. A többi ködrejteki shinobi, tehetetlenül kapkodta a fejét. Az egyetlen dolog amire hagyatkozni tudtak, az a hallásuk, és a chakra érzékelésének lehetősége. -Noroi: Sen Katto![Átok stílus: Ezer Vágás] - suttogja a lány immáron Ikky fülébe a szavakat, de mire az felkapja a fejét a lánynak már hűlt helye van. Perceken keresztül semmi nem történik, a feketeség kezd feloszlani, de még mindig nem tiszta a levegő. Yuriko magabiztos mosollyal integet az ellenségnek a megmaradt füstön keresztül, majd egy kézjelet formálva, a lehető legaranyosabb hangján mondja hogy : -Köszönjetek szépen a kedves barátaimnak.
A levegő felmelegszik, ezer fekete éles karomhoz hasonló objektum jelenik meg a levegőben, különböző irányba mozognak, mély vágásokat ejtve az ellenségben. Néhánynak, kevés szerencsével, az egyik ütőerét szelik ketté a démonkarmok. Ujjak, bőrdarabok, és vér fedik el a talaj eredeti színét mikor véget ér a támadás. A ködrejtekiek okosabbik része szintén a feketeséget kihasználva, elrejtőztek, vagy valamilyen jutsuval védekeztek a következő támadás ellen. De ez csak a Sadami jutsuja után megmaradt ninják kevesebbik részéről volt elmondható.
-Hát nem érted meg, oniichan, hogy semmi értelme visszatartanotok minket? Nem győzhettek... És most ha megbocsájtotok, beszélnénk Mei-sannal. De rég is láttam azt a nőszemélyt, te jó ég. -nevet fel Yuriko szórakozottan.
-Nem hiszem, hogy a Mizukage-sama szeretne téged látni. Maximum holtan, különben nem lennénk itt. Erre nem gondoltál Yuriko? - mosolyodott el Ikky, miután megszüntette a jutsut ami megvédte a lány előző támadásától. Yu lesújtva nézett körbe. Miért nem jött rá hamarabb? Miért nem volt egyértelmű neki, hogy a Mizukage akarja őket kiiktatni? De akkor miért küldte el őket Narutoért? Ezernyi miért merült fel benne. Üres szemekkel bámult maga elé, beleőrült a tudatba, hogy az álmai valóra váltásának utolsó reménysugarai is szertefoszlottak. Szemébe könnyek szöktek mikor ránézett a húgára. Nem csak az ő álmait törték darabokra. Nem csak az ő életét tették tönkre. Mindkettőjükét. Yuriko most már csak egy dolgot akart, elmenekülni, újra kezdeni, valahol máshol. Valaki másként. Nem volt ereje többé fenntartani a Kakashit és Narutot védő jutsut. A fekete fal lassan szerte foszlott.
-Ha tényleg meg akar öletni minket.. Miért bízott meg, hogy hozzuk el neki a Kilencfarkút? - ordít Ikky felé most Sadami.
-Konohában vannak a legképzettebb ninják, nem hitte, hogy egyáltalán a falu kapujáig élve megússzátok. Főleg nem azt hogy ehelyett két avarrejtekivel az oldalatokon tértek vissza.
-Ne nevettess már...Egyenként meg van bennünk a képesség egész Tűz Országának kiirtásához. Ha vicceset akarsz mondani, akkor inkább fogd be. Köszi, puszi. -kacsintott Sada, látványosan semmibe véve a srác szavait, dívásan végigsétált a halott testek között. Leguggolt egynél, egy tudálékos fejű, fiatal fiúnál. A nyakához nyúlt, megnézte, van e pulzusa. Némi megnyugvással észlelte, hogy még nem halott. Titokban, de tényleg nagy titokban, gyűlölte a vérontást. Utálta, ha valaki általa vesztette életét, ha értelmetlenül kellett valaminek elmúlnia, mint például egy egyszerű srác szívverésének. Undorodva nézett körbe, a sok tetem között térdelve, de nem érzett már igazi megbánást. Az egész élete erről szólt, abba született, hogy körülötte mások halnak. Sóhajtott egyet, majd a mutatóujjával végigszánkázott a srác mellkasán. Behunyta a szemeit, és erősen koncentrálva kutatta a fiú emlékeiben a megbízatás körülményeit. Ki a megbízó, hogy mutatta be a küldetést, és annak mi is a valódi célja.
-Yu. Ezek a gyíkok azért vannak itt, hogy teljesítsék a Mizukage parancsát. Ki hitte volna, hogy Mei ekkora jutalmat tűz ki a fejeinkért. Hm. Vidd haza Narutoékat. Rájuk hagyták a kivégzésünket, de mivel ők készségesen velünk tartottak, ezért most már csak használt csalik. Komolyan. Vidd biztonságba őket, addig én megkérek ezeket az ügyibügyi kis túlélőinket, hogy nézzék meg az előadásom. Mi értelme az új technikáimnak, ha nem tesztelem őket a kis nyuszikon...
-Nézd, húgi, biztosan tudom, hogy Mizukage-sama nem olyan... Mindig is támogatott minket, a legfontosabb küldetéseket bízta ránk... Bízik bennünk. Nem lehet, hogy csak a hűségünket teszteli ezzel a kis félrevezető osztaggal....?
-Agyad neked csak díszből van? Itt ők útban lennének csak. -sóhajt fennhangon Sadami, majd teljesen összezavarva mindenkit, levágódik törökülésbe.
-Há...hát ez meg...? -ragad fönt a szemöldöke a Köd ninjáinak. Nevetnek. Hangosan nevetnek, Sadami először nem érti. De ő is nevetni kezd. Érdekes jelenet. Hosszúra nyúlt pillanatok telnek el így, látszólag vidáman. Egészen addig röhögcsélnek, míg meg nem látják, hogy újabb pecsétet formál a lány. Elhalkulnak, már csak pár shinobi nevet, de őket is vállba lökdösik, ők pedig kínosan megköszörülvén torkukat, a lány felé néznek.
-Kuchiyose no jutsu: Daburu Demonzu! [Idézés: Dupla Démon]
-Hagyd abba! Ne! Nem teheted! -üvölti a nővére, majd fájdalmas ordítások közepette térdre esik, majd arccal a porba. Remeg a teste, rángatózik, sikoltozik. A testvére egyáltalán nem szenved semmiféle kíntól. A haja az arcába esve takarja, de a mosolya tisztán látszik. Ördögi mosoly. A ruhája alól mindkét lánynak jelek bújnak elő, befedve a testüket, végigkúszva a bőrükön. Valami ó-japán jelek lehetnek, senki sem tudja elolvasni őket. Egyre furább hangszínen nyöszörgött a lila hajú lány, egyre kevésbé vonaglott, majd teljesen mozdulatlanul maradt, halkan felkacagva. A hangja...olyan volt, mintha egyszerre magas és mély lett volna, a hideg kirázott mindenkit.
-De Sensei, ha az idéző jutsut használta, mért nem jelent meg semmi, és mért fetreng a banya a földön? Asszem' nem értem.... -vakarászta a kobakját Naruto, de a szürke hajú csak feszülten koncentrált. A kezével Narutót maga mögé utasította, majd kimérten hozzászólt.
-Az idéző technikát használta arra, hogy feloldja a pecsétjét. Mivel duplaidézést hajtott végre, aktiválta mindkét démont. Yurikonak elképzelhetetlen fájdalmai lehetnek. Az a hatalmas mennyiségű chakra megpróbál feloldódni a testében, de nem fér el benne. Kiprésel mindent, hogy elférjen, belülről tépi szét. Úgy is mondhatnám, hogy magukba idézik meg azt az amorf, gonosz entitánst, amit beléjük zártak, és amíg a fájdalmat nem tanulják meg leküzdeni, addig ők csak gazdatestek. Irányítja őket az az erő, mint téged régen a Kilencfarkú.
-Sensei. Sadaminak látszólag semmi baja. Ő hogyhogy nem szenved?
-Nem tudom. Úgy néz ki, mintha már egy ideje ebben az állapotban lenne. Érezni a belőle áradó sötétséget, ami arra utal, hogy nem tud ő sem uralkodni a tettei felett. Nem értem, mi folyik itt. Álljunk messzebb.
-Nem. Segítenünk kell nekik. Mi lesz ha bajuk lesz? - nézett egyszerre kétségbeesetten és eltökélten Naruto.
-Naruto, ne menj...- mielőtt befejezhette volna a mondatot Kakashi, a szöszi már egyenesen az ülő lány felé igyekezett.
Megérintette a lány vállát, ami az érintéstől teljesen befeketedett. Ijedten húzta vissza a kezét. -Sa..Sadami?
A lány lassan fordult felé, majdnem teljesen hátrafordította a fejét. Nyaka ropogott, a bőre elfeketedett. Az eddig kéken csillogó szempár most, félelmetes színvilággal nézett vissza rá. Szeme fehérje vörösen világított, írisze fekete volt mint a sötétség. Üresen tekintett rá, még mindig az eddigi mosollyal az arcán. Megrémisztette, hogy nem tudja mit csináljon, és az hogy egyáltalán mivel néz most farkasszemet. Hová lett a kedves, életvidám, elszánt lány akinek tegnap este még a kezét fogta? Hová lett az a lány aki úgy beszélt az álmairól, mint ő maga az övéiről? Hová lett a lány, akit annyira megkedvelt?
-Megrémültél Naruto? -vigyorodott el még jobban a lány, amivel a rémületbe kergette őt.
-Sadami.. Sada..-mondta egyre halkabban miközben, hátrafelé lépkedett, egyre távolabb kerülve a lánytól. Miközben szemével még mindig a rózsaszínnel nézett farkasszemet, egy kéz kapta el a bokáját.
-Na..Naruto. Segíts..- hallotta Yuriko hangját a föld felől. Az igazi hangját. Lenézett a földre. Szemei ugyan úgy elszíneződtek, mint Sadamié. Nem tudta, hogy mit tegyen, nem tudta hogy segítsen.
-De mégis hogyan? - kérdezte, miközben könnycseppek szöktek a szemébe. - Hogyan?
-Ölj meg, hogy szabad lehessek. - kacagott fel megint. Már nem az ő hangja volt. Újra a démon uralta őt.
-Mért, talán neked is van ekkora menőség a tarsolyodban, onee-san? - vigyorog rá huga, miközben egyik előrelógó rózsaszín fürtjét tekergeti. Yuriko csak dühös pillantásokat vet rá. A következő percben már fekete köd vett körül mindent.
-Noroi: Kokuen![Átok stílus: Fekete Füst] -hallatszott a lila hangja kicsivel arrébb mint eddig. Sötétség borult mindenre, akár a lány genjustujában. Különösképpen szerette ezt a jutsut, mert eddig még senkinek nem sikerült átlátnia rajta. A többi ködrejteki shinobi, tehetetlenül kapkodta a fejét. Az egyetlen dolog amire hagyatkozni tudtak, az a hallásuk, és a chakra érzékelésének lehetősége. -Noroi: Sen Katto![Átok stílus: Ezer Vágás] - suttogja a lány immáron Ikky fülébe a szavakat, de mire az felkapja a fejét a lánynak már hűlt helye van. Perceken keresztül semmi nem történik, a feketeség kezd feloszlani, de még mindig nem tiszta a levegő. Yuriko magabiztos mosollyal integet az ellenségnek a megmaradt füstön keresztül, majd egy kézjelet formálva, a lehető legaranyosabb hangján mondja hogy : -Köszönjetek szépen a kedves barátaimnak.
A levegő felmelegszik, ezer fekete éles karomhoz hasonló objektum jelenik meg a levegőben, különböző irányba mozognak, mély vágásokat ejtve az ellenségben. Néhánynak, kevés szerencsével, az egyik ütőerét szelik ketté a démonkarmok. Ujjak, bőrdarabok, és vér fedik el a talaj eredeti színét mikor véget ér a támadás. A ködrejtekiek okosabbik része szintén a feketeséget kihasználva, elrejtőztek, vagy valamilyen jutsuval védekeztek a következő támadás ellen. De ez csak a Sadami jutsuja után megmaradt ninják kevesebbik részéről volt elmondható.
-Hát nem érted meg, oniichan, hogy semmi értelme visszatartanotok minket? Nem győzhettek... És most ha megbocsájtotok, beszélnénk Mei-sannal. De rég is láttam azt a nőszemélyt, te jó ég. -nevet fel Yuriko szórakozottan.
-Nem hiszem, hogy a Mizukage-sama szeretne téged látni. Maximum holtan, különben nem lennénk itt. Erre nem gondoltál Yuriko? - mosolyodott el Ikky, miután megszüntette a jutsut ami megvédte a lány előző támadásától. Yu lesújtva nézett körbe. Miért nem jött rá hamarabb? Miért nem volt egyértelmű neki, hogy a Mizukage akarja őket kiiktatni? De akkor miért küldte el őket Narutoért? Ezernyi miért merült fel benne. Üres szemekkel bámult maga elé, beleőrült a tudatba, hogy az álmai valóra váltásának utolsó reménysugarai is szertefoszlottak. Szemébe könnyek szöktek mikor ránézett a húgára. Nem csak az ő álmait törték darabokra. Nem csak az ő életét tették tönkre. Mindkettőjükét. Yuriko most már csak egy dolgot akart, elmenekülni, újra kezdeni, valahol máshol. Valaki másként. Nem volt ereje többé fenntartani a Kakashit és Narutot védő jutsut. A fekete fal lassan szerte foszlott.
-Ha tényleg meg akar öletni minket.. Miért bízott meg, hogy hozzuk el neki a Kilencfarkút? - ordít Ikky felé most Sadami.
-Konohában vannak a legképzettebb ninják, nem hitte, hogy egyáltalán a falu kapujáig élve megússzátok. Főleg nem azt hogy ehelyett két avarrejtekivel az oldalatokon tértek vissza.
-Ne nevettess már...Egyenként meg van bennünk a képesség egész Tűz Országának kiirtásához. Ha vicceset akarsz mondani, akkor inkább fogd be. Köszi, puszi. -kacsintott Sada, látványosan semmibe véve a srác szavait, dívásan végigsétált a halott testek között. Leguggolt egynél, egy tudálékos fejű, fiatal fiúnál. A nyakához nyúlt, megnézte, van e pulzusa. Némi megnyugvással észlelte, hogy még nem halott. Titokban, de tényleg nagy titokban, gyűlölte a vérontást. Utálta, ha valaki általa vesztette életét, ha értelmetlenül kellett valaminek elmúlnia, mint például egy egyszerű srác szívverésének. Undorodva nézett körbe, a sok tetem között térdelve, de nem érzett már igazi megbánást. Az egész élete erről szólt, abba született, hogy körülötte mások halnak. Sóhajtott egyet, majd a mutatóujjával végigszánkázott a srác mellkasán. Behunyta a szemeit, és erősen koncentrálva kutatta a fiú emlékeiben a megbízatás körülményeit. Ki a megbízó, hogy mutatta be a küldetést, és annak mi is a valódi célja.
-Yu. Ezek a gyíkok azért vannak itt, hogy teljesítsék a Mizukage parancsát. Ki hitte volna, hogy Mei ekkora jutalmat tűz ki a fejeinkért. Hm. Vidd haza Narutoékat. Rájuk hagyták a kivégzésünket, de mivel ők készségesen velünk tartottak, ezért most már csak használt csalik. Komolyan. Vidd biztonságba őket, addig én megkérek ezeket az ügyibügyi kis túlélőinket, hogy nézzék meg az előadásom. Mi értelme az új technikáimnak, ha nem tesztelem őket a kis nyuszikon...
-Nézd, húgi, biztosan tudom, hogy Mizukage-sama nem olyan... Mindig is támogatott minket, a legfontosabb küldetéseket bízta ránk... Bízik bennünk. Nem lehet, hogy csak a hűségünket teszteli ezzel a kis félrevezető osztaggal....?
-Agyad neked csak díszből van? Itt ők útban lennének csak. -sóhajt fennhangon Sadami, majd teljesen összezavarva mindenkit, levágódik törökülésbe.
-Há...hát ez meg...? -ragad fönt a szemöldöke a Köd ninjáinak. Nevetnek. Hangosan nevetnek, Sadami először nem érti. De ő is nevetni kezd. Érdekes jelenet. Hosszúra nyúlt pillanatok telnek el így, látszólag vidáman. Egészen addig röhögcsélnek, míg meg nem látják, hogy újabb pecsétet formál a lány. Elhalkulnak, már csak pár shinobi nevet, de őket is vállba lökdösik, ők pedig kínosan megköszörülvén torkukat, a lány felé néznek.
-Kuchiyose no jutsu: Daburu Demonzu! [Idézés: Dupla Démon]
-Hagyd abba! Ne! Nem teheted! -üvölti a nővére, majd fájdalmas ordítások közepette térdre esik, majd arccal a porba. Remeg a teste, rángatózik, sikoltozik. A testvére egyáltalán nem szenved semmiféle kíntól. A haja az arcába esve takarja, de a mosolya tisztán látszik. Ördögi mosoly. A ruhája alól mindkét lánynak jelek bújnak elő, befedve a testüket, végigkúszva a bőrükön. Valami ó-japán jelek lehetnek, senki sem tudja elolvasni őket. Egyre furább hangszínen nyöszörgött a lila hajú lány, egyre kevésbé vonaglott, majd teljesen mozdulatlanul maradt, halkan felkacagva. A hangja...olyan volt, mintha egyszerre magas és mély lett volna, a hideg kirázott mindenkit.
-De Sensei, ha az idéző jutsut használta, mért nem jelent meg semmi, és mért fetreng a banya a földön? Asszem' nem értem.... -vakarászta a kobakját Naruto, de a szürke hajú csak feszülten koncentrált. A kezével Narutót maga mögé utasította, majd kimérten hozzászólt.
-Az idéző technikát használta arra, hogy feloldja a pecsétjét. Mivel duplaidézést hajtott végre, aktiválta mindkét démont. Yurikonak elképzelhetetlen fájdalmai lehetnek. Az a hatalmas mennyiségű chakra megpróbál feloldódni a testében, de nem fér el benne. Kiprésel mindent, hogy elférjen, belülről tépi szét. Úgy is mondhatnám, hogy magukba idézik meg azt az amorf, gonosz entitánst, amit beléjük zártak, és amíg a fájdalmat nem tanulják meg leküzdeni, addig ők csak gazdatestek. Irányítja őket az az erő, mint téged régen a Kilencfarkú.
-Sensei. Sadaminak látszólag semmi baja. Ő hogyhogy nem szenved?
-Nem tudom. Úgy néz ki, mintha már egy ideje ebben az állapotban lenne. Érezni a belőle áradó sötétséget, ami arra utal, hogy nem tud ő sem uralkodni a tettei felett. Nem értem, mi folyik itt. Álljunk messzebb.
-Nem. Segítenünk kell nekik. Mi lesz ha bajuk lesz? - nézett egyszerre kétségbeesetten és eltökélten Naruto.
-Naruto, ne menj...- mielőtt befejezhette volna a mondatot Kakashi, a szöszi már egyenesen az ülő lány felé igyekezett.
Megérintette a lány vállát, ami az érintéstől teljesen befeketedett. Ijedten húzta vissza a kezét. -Sa..Sadami?
A lány lassan fordult felé, majdnem teljesen hátrafordította a fejét. Nyaka ropogott, a bőre elfeketedett. Az eddig kéken csillogó szempár most, félelmetes színvilággal nézett vissza rá. Szeme fehérje vörösen világított, írisze fekete volt mint a sötétség. Üresen tekintett rá, még mindig az eddigi mosollyal az arcán. Megrémisztette, hogy nem tudja mit csináljon, és az hogy egyáltalán mivel néz most farkasszemet. Hová lett a kedves, életvidám, elszánt lány akinek tegnap este még a kezét fogta? Hová lett az a lány aki úgy beszélt az álmairól, mint ő maga az övéiről? Hová lett a lány, akit annyira megkedvelt?
-Megrémültél Naruto? -vigyorodott el még jobban a lány, amivel a rémületbe kergette őt.
-Sadami.. Sada..-mondta egyre halkabban miközben, hátrafelé lépkedett, egyre távolabb kerülve a lánytól. Miközben szemével még mindig a rózsaszínnel nézett farkasszemet, egy kéz kapta el a bokáját.
-Na..Naruto. Segíts..- hallotta Yuriko hangját a föld felől. Az igazi hangját. Lenézett a földre. Szemei ugyan úgy elszíneződtek, mint Sadamié. Nem tudta, hogy mit tegyen, nem tudta hogy segítsen.
-De mégis hogyan? - kérdezte, miközben könnycseppek szöktek a szemébe. - Hogyan?
-Ölj meg, hogy szabad lehessek. - kacagott fel megint. Már nem az ő hangja volt. Újra a démon uralta őt.
2014. február 8., szombat
4. A felmentősereg
Delet ütött az óra, mikor a
négy shinobi találkozott a falu déli erdejében. Elindultak szótlanul a
falut körbeölelő fal mentén, de egyszer csak megálltak.
-Itt jó lesz? -kérdezte Yu a kishúgát, aki bólintott, majd végigsimított a falon. Hátrébb lépett, s a lila hajú lány egy egyszerű pecsétet formálva egyszerre egy fekete folyadékot köpött a falra, ami egy széles zónában lemált, egy lyukat képezve azon. Elegánsan megtörölte a száját, majd átlibbent a hézagon. Őt követte Kakashi.
-Menj csak! -engedte előre Naruto a rózsaszínkét, de az gyanúsan hunyorogni kezdett.
-Engem nem cselezel ki, na usgyi!
***
-Szóóóóóóval.... ha már ilyen könnyedén beadtam a derekam, jogomban áll tudni, mire is kellek!-állt meg hirtelen a szöszi.
-Kiszippantjuk a bijuudat, tekerünk egy spanglit, és picsául betépünk belőled. -karolja át a fiú nyakát Yu, mire még a húga is fölnéz, és elmosolyodik, szeméből kicsit kisöpörve frufrúját.
-Nehogy elhidd ennek a bolondnak egy szavát is. -mosolyogja kicsit nevetősen. Fura volt ez tőle, nővére azonnal odasietett, és két centiről vizsgálgatta, még a homlokát is megtapogatta.
-Jól érzed magad...? -szaladta körbe négyszer.
-Azt én is kérdezhetném!
-Mosolyogsz, látszik a szemed, és még nem káromkodtál ma.... ne vigyelek orvoshoz?!
-Hagyjál már. Inkább szórakoztass mást a hülyeségeiddel. - tépi ki magát Sadami a testvére kezei közül,aki persze engedelmesen hátrébb lépked.
-Tévedtem. Tuti valami genjutsu volt.
***
Pár perc múlva újra csendben sétáltak egymás mellett. Mögöttük lépkedett Kakashi és Naruto.
-Sensei, maga szerint nem furcsa ez a két lány? Mármint úgyértem tényleg furák. Vagyis Sadami egész kedves meg aranyos meg szép meg szimpatikus. De ez a Yuriko csaj megijeszt. Ő annyira... -Naruto kereste a megfelelő kifejezést a lány személyiségére de valahogy nem találta.
-Érdekes. - vágja rá Kakashi. -Valóban az...Na de menj barátkozz Sadamival, hátha meggondolják magukat.
Naruto csak bólintott és a következő pillanatban már Sadami mellett lépkedett.
Yuriko kicsit lemaradt tőlük de nem annyira, hogy Kakashi mellett sétáljon.
A maszkos pillantása akaratlanul is az előtte lépkedő nőre tévedt. Lila derékig érő haja, minden lépésénél jobbra-balra billent. Léptei merevek voltak, egyenesek. Tökéletesen kidolgozott vonalak, szép arc, magabiztos fellépés. Ez volt minden amit a kinézetéből meg lehetett állapítani. Bőrén egyetlen sebhely, karcolás, vagy vágás nem látszódott. Olyan volt mint a frissen esett, érintetlen hó, fekete ruhadarabokba bugyolálva. Egy makulátlan nő, pont olyan amilyet már sokszor elképzelt. Kakashit különös érzés fogja el, ezek után a gondolatok után. Kedve lenne hozzáérni, érezni a bőre puhaságát. Ahelyett hogy megtenné, csak elmosolyodik a maszkja takarásában, és gyorsít a léptein. Miért is tartana éppen a Víz országában ha a szimpátia nem lenne kölcsönös közöttük?!
***
-Szóval, miért is kellek én nektek? - teszi fel újra a kérdést Naruto.
-Psszt. Valaki követ minket. - teszi ki Naruto elé a jobb kezét, hogy megálljon.
"Felmentő sereg" gondolja magában a szöszi, miközben meglepetten körülnéz, de egy madarat nem lát, nem hogy ninjákat.
Sadami egy kunait húz elő, aztán hirtelen elhajítja az egyik magasabb fa felé. Egy nagyobb puffanás jelzi, hogy a lánynak igaza volt. Hirtelen megreped a föld a lábuk alatt, Sadami Narutoval egyszerre ugranak fel. Sadami víz klónokat kreál, amiket a törés létrehozója felé irányít. Egy szintén rózsaszín hajú lány szalad feléjük, aki puszta erejével kivégezi a két másolatot. Egyenesen az igazi felé szaladva, öklébe koncentrálja az összes chakráját, de mielőtt az betalálna a lány megáll, mintha valaki rányomott volna a "Stop" gombra. Sadami csak egy gúnyos mosollyal húzza hátrébb a fejét, pár centivel. -Azta, ez közel volt.
-Nocsak, hugi mit fogtál? - megy közelebb Yu az ismeretlen ninjához.
-Sakura-chan?- nézi Naruto, a babarózsaszín hajú lányt lesokkolva. Oda akarna hozzá szaladni de a lábai leblokkoltak. Lenéz a testére, amin fekete chakrafonalak tekerednek, össze vissza. -Basszameg.
-Sakura. - mondja az eddiginél hangosabban Kakashi a lány nevét. Ő is megkísérli a mozgást, de szintén fekete szálak borítják. - Vigyázz!
-Ajajj. Csak nem valaki olyat fogtunk, aki kedves a számotokra?- kérdezi a lila egy ördögi vigyor kíséretében.
-Naruto! Kakashi Sensei!- ordítja el magát a lány kétségbe esetten. - Mit akartok tőlük?
-Megtartsuk vagy kinyírjuk? -jelent meg azonnal mögötte a lila hajú. Megérintette a lány haját, végigtekerte ujján, majd elengedte. -Milyen helyes lányzó vagy te... Tetszik a hajad! Magammal vinném, ha nem haragszol! -búgja ijesztően, mire váratlanul meghallanak egy kiáltást.
-Gatsuga! -zengi az erdő, majd egy spirális duplacsapással Sakura és Sadami 'csapata' közé vágódik egy fehér kutya és a gazdája.
-Kiba! Akamaru! -nevezi őket Naruto, mire Sadami az orrához kap.
-Fürdeted is azt a korcsot, vagy csak eteted?! -köhögi.
- Nősz is, vagy csak öregedsz?! - kapja a reakciót, magasságát kritizálva.
-Kedves ...... Kiba. Tudod, nem bírom, ha beszólnak. Úgyhogy nagy a gyanúm, hogy innen te Naruto nélkül, de életveszélyes sérülések százával kerülsz ki.
-Óh, ember, muszáj volt felhúznod?! -dobbant nővére. -Elég érzékeny szegény, de a magasságára a leghárklisabb....Én élve hagytalak volna.....de elbasztad az esélyed, Vau!
-Hagyjuk már, nem kell egy transzi sajnálata!-vág vissza gyorsan Kiba.
-Miről pofázol te korcs kölyök?- húzza össze a szemeit Yu.
-Úgy van. Narutónak nőiesebb vonásai vannak mint neked. - húzódik gúnyos mosolyra a fiú szája. -Héjj! -kommentálja a háttérből Naruto.
-Hmm. Sada, megkérhetlek hogy őrizd a többieket? - néz mosolyogva húgára aki csak bólint. -Most kicsinállak, te kis semmirekellő. - hihetetlen gyorsasággal kézjeleket formálva, megjelent 3 vízklón, nagy gyorsasággal szaladtak Kiba felé, megfogták két oldalról, úgy hogy ne tudjon megmozdulni se. Az egyik klón Akamarut tartotta. Yuriko csendben sétál felé, tenyerében kis fekete tőr lebeg. -Viszlát, kölyök!- lendíti meg a kezét a tehetetlen fiú felé, a tenyerét előre tartva, hogy az pontosan a szívének ütközzön.
-Azt már nem!- hallatszódik a távolban egy újabb ismeretlen lányhang, körülbelül 10 kunai suhanásának kíséretében. Mielőtt a kések célt találtak volna, Yuriko eltüntette a fekete tőrt, ujjain keresztül chakra szálakat tekert a levegőben rájuk aztán a fonalak segítségével visszairányította őket a feladóhoz, ahol azok már sikeresen célt találtak.
-Jézusom, mennyien vagytok még, ti kis idegesítő avarninják. Nem hiszem el!- háborodik fel Yuriko, miközben a szálak segítségével már az új fogást vezeti be közéjük.
-Tenten! -kiáltja Naruto amint a lány feltűnik a bokrok mögött.
-Hát persze, mindenki a kis Narutot akarja visszaszerezni. Milyen aranyos. -nevet fel hisztérikusan Yu.
-Sakura, Kiba, Tenten. Hagyjátok ezt abba, ellenük nem győzhettek, menjetek vissza a faluba. Ez itt már túl veszélyes! - ordítja Kakashi a háttérből.
-Na jó. Meghagyjuk a szánalmas kis életeteket, ha kéritek.-mondja nekik Yu miközben egymás mellé rendezi a három jövevényt.
-Gyerekek! Most az egyszer ne legyetek makacsok! -folytatja Kakashi.
-Azt már nem! - morogja Kiba.
-Hát jó akkor, nincs más választásom. - folytatja Yuriko miközben pecséteket formál,tényerét a három konohai ninja és az általa alkotott négyszögbe fordítva füstöt bocsájt ki.
-Ne! -üvölti Naruto.
-Maradj már csöndbe észlény. Nem fogom őket megölni.Csak annyi chakrát veszítenek hogy pont elájuljanak annyi időre, hogy már messze járjunk. A következő pillanatban három egyidejű erős puffanást hallottak.
-Azt hiszem mehetünk. -csapja össze a kezét boldogan Yuriko.
-Itt jó lesz? -kérdezte Yu a kishúgát, aki bólintott, majd végigsimított a falon. Hátrébb lépett, s a lila hajú lány egy egyszerű pecsétet formálva egyszerre egy fekete folyadékot köpött a falra, ami egy széles zónában lemált, egy lyukat képezve azon. Elegánsan megtörölte a száját, majd átlibbent a hézagon. Őt követte Kakashi.
-Menj csak! -engedte előre Naruto a rózsaszínkét, de az gyanúsan hunyorogni kezdett.
-Engem nem cselezel ki, na usgyi!
***
-Szóóóóóóval.... ha már ilyen könnyedén beadtam a derekam, jogomban áll tudni, mire is kellek!-állt meg hirtelen a szöszi.
-Kiszippantjuk a bijuudat, tekerünk egy spanglit, és picsául betépünk belőled. -karolja át a fiú nyakát Yu, mire még a húga is fölnéz, és elmosolyodik, szeméből kicsit kisöpörve frufrúját.
-Nehogy elhidd ennek a bolondnak egy szavát is. -mosolyogja kicsit nevetősen. Fura volt ez tőle, nővére azonnal odasietett, és két centiről vizsgálgatta, még a homlokát is megtapogatta.
-Jól érzed magad...? -szaladta körbe négyszer.
-Azt én is kérdezhetném!
-Mosolyogsz, látszik a szemed, és még nem káromkodtál ma.... ne vigyelek orvoshoz?!
-Hagyjál már. Inkább szórakoztass mást a hülyeségeiddel. - tépi ki magát Sadami a testvére kezei közül,aki persze engedelmesen hátrébb lépked.
-Tévedtem. Tuti valami genjutsu volt.
***
Pár perc múlva újra csendben sétáltak egymás mellett. Mögöttük lépkedett Kakashi és Naruto.
-Sensei, maga szerint nem furcsa ez a két lány? Mármint úgyértem tényleg furák. Vagyis Sadami egész kedves meg aranyos meg szép meg szimpatikus. De ez a Yuriko csaj megijeszt. Ő annyira... -Naruto kereste a megfelelő kifejezést a lány személyiségére de valahogy nem találta.
-Érdekes. - vágja rá Kakashi. -Valóban az...Na de menj barátkozz Sadamival, hátha meggondolják magukat.
Naruto csak bólintott és a következő pillanatban már Sadami mellett lépkedett.
Yuriko kicsit lemaradt tőlük de nem annyira, hogy Kakashi mellett sétáljon.
A maszkos pillantása akaratlanul is az előtte lépkedő nőre tévedt. Lila derékig érő haja, minden lépésénél jobbra-balra billent. Léptei merevek voltak, egyenesek. Tökéletesen kidolgozott vonalak, szép arc, magabiztos fellépés. Ez volt minden amit a kinézetéből meg lehetett állapítani. Bőrén egyetlen sebhely, karcolás, vagy vágás nem látszódott. Olyan volt mint a frissen esett, érintetlen hó, fekete ruhadarabokba bugyolálva. Egy makulátlan nő, pont olyan amilyet már sokszor elképzelt. Kakashit különös érzés fogja el, ezek után a gondolatok után. Kedve lenne hozzáérni, érezni a bőre puhaságát. Ahelyett hogy megtenné, csak elmosolyodik a maszkja takarásában, és gyorsít a léptein. Miért is tartana éppen a Víz országában ha a szimpátia nem lenne kölcsönös közöttük?!
***
-Szóval, miért is kellek én nektek? - teszi fel újra a kérdést Naruto.
-Psszt. Valaki követ minket. - teszi ki Naruto elé a jobb kezét, hogy megálljon.
"Felmentő sereg" gondolja magában a szöszi, miközben meglepetten körülnéz, de egy madarat nem lát, nem hogy ninjákat.
Sadami egy kunait húz elő, aztán hirtelen elhajítja az egyik magasabb fa felé. Egy nagyobb puffanás jelzi, hogy a lánynak igaza volt. Hirtelen megreped a föld a lábuk alatt, Sadami Narutoval egyszerre ugranak fel. Sadami víz klónokat kreál, amiket a törés létrehozója felé irányít. Egy szintén rózsaszín hajú lány szalad feléjük, aki puszta erejével kivégezi a két másolatot. Egyenesen az igazi felé szaladva, öklébe koncentrálja az összes chakráját, de mielőtt az betalálna a lány megáll, mintha valaki rányomott volna a "Stop" gombra. Sadami csak egy gúnyos mosollyal húzza hátrébb a fejét, pár centivel. -Azta, ez közel volt.
-Nocsak, hugi mit fogtál? - megy közelebb Yu az ismeretlen ninjához.
-Sakura-chan?- nézi Naruto, a babarózsaszín hajú lányt lesokkolva. Oda akarna hozzá szaladni de a lábai leblokkoltak. Lenéz a testére, amin fekete chakrafonalak tekerednek, össze vissza. -Basszameg.
-Sakura. - mondja az eddiginél hangosabban Kakashi a lány nevét. Ő is megkísérli a mozgást, de szintén fekete szálak borítják. - Vigyázz!
-Ajajj. Csak nem valaki olyat fogtunk, aki kedves a számotokra?- kérdezi a lila egy ördögi vigyor kíséretében.
-Naruto! Kakashi Sensei!- ordítja el magát a lány kétségbe esetten. - Mit akartok tőlük?
-Megtartsuk vagy kinyírjuk? -jelent meg azonnal mögötte a lila hajú. Megérintette a lány haját, végigtekerte ujján, majd elengedte. -Milyen helyes lányzó vagy te... Tetszik a hajad! Magammal vinném, ha nem haragszol! -búgja ijesztően, mire váratlanul meghallanak egy kiáltást.
-Gatsuga! -zengi az erdő, majd egy spirális duplacsapással Sakura és Sadami 'csapata' közé vágódik egy fehér kutya és a gazdája.
-Kiba! Akamaru! -nevezi őket Naruto, mire Sadami az orrához kap.
-Fürdeted is azt a korcsot, vagy csak eteted?! -köhögi.
- Nősz is, vagy csak öregedsz?! - kapja a reakciót, magasságát kritizálva.
-Kedves ...... Kiba. Tudod, nem bírom, ha beszólnak. Úgyhogy nagy a gyanúm, hogy innen te Naruto nélkül, de életveszélyes sérülések százával kerülsz ki.
-Óh, ember, muszáj volt felhúznod?! -dobbant nővére. -Elég érzékeny szegény, de a magasságára a leghárklisabb....Én élve hagytalak volna.....de elbasztad az esélyed, Vau!
-Hagyjuk már, nem kell egy transzi sajnálata!-vág vissza gyorsan Kiba.
-Miről pofázol te korcs kölyök?- húzza össze a szemeit Yu.
-Úgy van. Narutónak nőiesebb vonásai vannak mint neked. - húzódik gúnyos mosolyra a fiú szája. -Héjj! -kommentálja a háttérből Naruto.
-Hmm. Sada, megkérhetlek hogy őrizd a többieket? - néz mosolyogva húgára aki csak bólint. -Most kicsinállak, te kis semmirekellő. - hihetetlen gyorsasággal kézjeleket formálva, megjelent 3 vízklón, nagy gyorsasággal szaladtak Kiba felé, megfogták két oldalról, úgy hogy ne tudjon megmozdulni se. Az egyik klón Akamarut tartotta. Yuriko csendben sétál felé, tenyerében kis fekete tőr lebeg. -Viszlát, kölyök!- lendíti meg a kezét a tehetetlen fiú felé, a tenyerét előre tartva, hogy az pontosan a szívének ütközzön.
-Azt már nem!- hallatszódik a távolban egy újabb ismeretlen lányhang, körülbelül 10 kunai suhanásának kíséretében. Mielőtt a kések célt találtak volna, Yuriko eltüntette a fekete tőrt, ujjain keresztül chakra szálakat tekert a levegőben rájuk aztán a fonalak segítségével visszairányította őket a feladóhoz, ahol azok már sikeresen célt találtak.
-Jézusom, mennyien vagytok még, ti kis idegesítő avarninják. Nem hiszem el!- háborodik fel Yuriko, miközben a szálak segítségével már az új fogást vezeti be közéjük.
-Tenten! -kiáltja Naruto amint a lány feltűnik a bokrok mögött.
-Hát persze, mindenki a kis Narutot akarja visszaszerezni. Milyen aranyos. -nevet fel hisztérikusan Yu.
-Sakura, Kiba, Tenten. Hagyjátok ezt abba, ellenük nem győzhettek, menjetek vissza a faluba. Ez itt már túl veszélyes! - ordítja Kakashi a háttérből.
-Na jó. Meghagyjuk a szánalmas kis életeteket, ha kéritek.-mondja nekik Yu miközben egymás mellé rendezi a három jövevényt.
-Gyerekek! Most az egyszer ne legyetek makacsok! -folytatja Kakashi.
-Azt már nem! - morogja Kiba.
-Hát jó akkor, nincs más választásom. - folytatja Yuriko miközben pecséteket formál,tényerét a három konohai ninja és az általa alkotott négyszögbe fordítva füstöt bocsájt ki.
-Ne! -üvölti Naruto.
-Maradj már csöndbe észlény. Nem fogom őket megölni.Csak annyi chakrát veszítenek hogy pont elájuljanak annyi időre, hogy már messze járjunk. A következő pillanatban három egyidejű erős puffanást hallottak.
-Azt hiszem mehetünk. -csapja össze a kezét boldogan Yuriko.
2014. február 2., vasárnap
3. Az indulás.
-Hmm. Szép volt. - kezd el tapsolni Yuriko. - Na kinek van a legfaszább húga a világon, fiúk? Csodás tanár vagyok, te jó ég. - lendíti meg a fejét, hogy az arcából kivándoroljon a haja.
-Öntelt picsa. - néz kimeresztett szemekkel maga elé Sadami. - Miért pont egy ilyen testvérrel áldott meg a sors istenem. -suttogja maga elé. - Ments meg, kérlek. - néz Naruto szemébe.
- Befogod Szalámi? - vágja tarkón Yuriko.
-Jézusom, ti tényleg kretének vagytok. - néz a két lányra felváltva.
-Hé, gyerek. Tartsd a szád, mert még mindig nem te vagy fölényben velünk szemben. A helyedben vigyáznék. 2 másodperc és már alulról szagolod az ibolyát. - válaszolja Yu.
-Most ha nem az lenne a feladatunk hogy életben juttassunk el téged A-ból B-be akkor már ezt a beszélgetést nem folytatnánk. - lép vissza kettőt Sadami, megszüntetve a szorítást amivel Narutot tartotta. - A másikkal mit csináljunk, Yu?
-Hát, magunkkal visszük őt is. - válaszolja vigyorogva Yuriko. - Azt senki nem mondta hogy nekem nem kell férj. - csavarja az egyetlen fekete tincset a hajában amire három gyöngy van húzva, miközben Kakashit bámulja és kérkedően alsó ajkába harap. Kakashi szemei annyira kimerednek, hogy Naruto azt hiszi hogy mindjárt kiesnek.
-Jól van, Sensei? - kérdezi Naruto, miközben megpróbál felállni, de Sadami megböki és azzal a lendülettel esik vissza a földre.
-Ha csak a Kyuubi kell, veletek megyek...-mondja a Jinjuurichi fiú, a hangja elcsuklik a rókadémon nevét kiejtve, tekintete a földre vándorol.
-Naruto! -ordít rá a maszkos.
-Okos fiú vagy te, Uzumaki. Na, búcsúzz el szépen a falutól, aztán eltűnünk! -bólint Yu, de Sadami leguggol a fiúhoz.
-Sajnálom...-keresi a pontot, ahová Naruto is néz. A fiú ránéz, kedve támad megölelni őt, de inkább visszafordul ahhoz a ponthoz, amit eddig nézett.
-Jaj, de romcsi, úristen! Ennél már csak az lesz a szebb, mikor elveszed a lelkét és az élettelen testét kipreparálva kiállítod a szobádba a többi közé! -gúnyolódik nővére.
-Oh, Yuri, olyan jó a humorod, hol vetted? -vág vissza a kisebbik.
-Ott, ahol te! Na, kapkodjátok magatokat, hímek, vagy egy-két testrész hiányában vonszolunk magunk után!
***
Narutót Sadami kísérte vissza a lakásába hogy össze tudjon pakolni valami kis útravalót. Naruto percekig nézi azt a bekeretezett képet amin a 7es csapat még teljes felállásában szerepel.
-Ki az a kettő ott melletted? - kérdezi Sadami, mögé osonva.
-Sakura-chan. Meg... Sasuke. - az második nevet kimondva, elcsuklott a hangja. - A legjobb barátaim.
-Sakura. Szép lányka. Ez a Sasuke fiú is Uchiha ugye? Hol vannak most? - kérdezgeti Sadami.
-Sakura a faluba.. Sasuke.. Sasukét nem tudom hol van. Pár éve elment Konohából, azóta..mindegy . - nyel egyet, mint aki a könnyeit tartja vissza.
"Basszus. Olyan ismerős ez a fiú. Mintha már láttam volna valahol őt. Majd megkérdezem Yurit hogy emlékszik-e rá." - gondolja Sadami miközben azt nézi ahogy Naruto bepakolja a fotót a táskájába.
-Mennünk kell, Naruto. - teszi a kezét Naruto hátára, mivel a fiú már 1 perce elbambulva mered maga elé. -Mondanám hogy köszönj el Sakurától, de nem tehetem. Tudod, a tesóm egy zsarnok, meg minden. Sajnálom a Senseiedet, hogy pont őt szemelte ki magának. - veszi viccesre a végét Sada, egy erőltetett nevetéssel. - Ja, és bocsi hogy annyira rád támadtam, nem bírom jól a kritikát.
-Semmi baj Sada. - mosolyog rá Naruto, azzal a tipikus 220 wattos mosolyával, ami kicsit meglepi Sadamit, nem beszélve arról hogy a becenevén hívta.- Induljunk.
***
-Kicsit többre számítottam a Fehér Agyar Junior-tól...-támaszkodik Yuriko a szekrénynek, miközben várja, hogy Kakashi minimális túlélőkészletet pakoljon az útra. Mivel nem érkezett válasz, a lány nagyot sóhajtott, és hátravetette magát az ágyon.
-Pofás kecó...-ölelget egy párnát, de gyorsan fölül. -Nem szeretsz beszélni, mi? -ismét csönd. -Pont mint az én egyetlen szenilis kishúgom. Szegény, megszokta, hogy mindenki utálja, és most ez az új emberek megismerése kivált belőle egy afféle elvágom-a-torkod-mert-olyanom-van viselkedést. Ne nehezteljetek rá, ha nem bántjátok, ő is békénhagy!
-Kész vagyok.
-Hmmm, csodás, én is már, idegileg!
-Sokat beszélsz...-indul ki Kakashi, kicsit indulatosan, de ezzel sem tudja eltántorítani a lila szépséget.
-Sada rosszul tűri a kritikát...de tudod, én mit nem bírok jól? -jelen meg a férfi háta mögött Yu, középső és mutató ujját végig futtatva a volt ANBUs karján egészen a nyakáig. -A visszautasítást. -mosolyodik el kicsit ördögien. A férfin átfut a hideg a forró lehelettől, amit a nyakán érez. Próbál póker arccal, hideg vérrel viselkedni társasága előtt, de nem egyszerű a dolga. Ez a lány mindig tudja, hogy hozza őt zavarba.
(A következő rész most hamarabb fog jönni szóval akit érdekel az ne feledkezzen meg róla^^ Arigatou. - Sadami & Yuriko )
-Öntelt picsa. - néz kimeresztett szemekkel maga elé Sadami. - Miért pont egy ilyen testvérrel áldott meg a sors istenem. -suttogja maga elé. - Ments meg, kérlek. - néz Naruto szemébe.
- Befogod Szalámi? - vágja tarkón Yuriko.
-Jézusom, ti tényleg kretének vagytok. - néz a két lányra felváltva.
-Hé, gyerek. Tartsd a szád, mert még mindig nem te vagy fölényben velünk szemben. A helyedben vigyáznék. 2 másodperc és már alulról szagolod az ibolyát. - válaszolja Yu.
-Most ha nem az lenne a feladatunk hogy életben juttassunk el téged A-ból B-be akkor már ezt a beszélgetést nem folytatnánk. - lép vissza kettőt Sadami, megszüntetve a szorítást amivel Narutot tartotta. - A másikkal mit csináljunk, Yu?
-Hát, magunkkal visszük őt is. - válaszolja vigyorogva Yuriko. - Azt senki nem mondta hogy nekem nem kell férj. - csavarja az egyetlen fekete tincset a hajában amire három gyöngy van húzva, miközben Kakashit bámulja és kérkedően alsó ajkába harap. Kakashi szemei annyira kimerednek, hogy Naruto azt hiszi hogy mindjárt kiesnek.
-Jól van, Sensei? - kérdezi Naruto, miközben megpróbál felállni, de Sadami megböki és azzal a lendülettel esik vissza a földre.
-Ha csak a Kyuubi kell, veletek megyek...-mondja a Jinjuurichi fiú, a hangja elcsuklik a rókadémon nevét kiejtve, tekintete a földre vándorol.
-Naruto! -ordít rá a maszkos.
-Okos fiú vagy te, Uzumaki. Na, búcsúzz el szépen a falutól, aztán eltűnünk! -bólint Yu, de Sadami leguggol a fiúhoz.
-Sajnálom...-keresi a pontot, ahová Naruto is néz. A fiú ránéz, kedve támad megölelni őt, de inkább visszafordul ahhoz a ponthoz, amit eddig nézett.
-Jaj, de romcsi, úristen! Ennél már csak az lesz a szebb, mikor elveszed a lelkét és az élettelen testét kipreparálva kiállítod a szobádba a többi közé! -gúnyolódik nővére.
-Oh, Yuri, olyan jó a humorod, hol vetted? -vág vissza a kisebbik.
-Ott, ahol te! Na, kapkodjátok magatokat, hímek, vagy egy-két testrész hiányában vonszolunk magunk után!
***
Narutót Sadami kísérte vissza a lakásába hogy össze tudjon pakolni valami kis útravalót. Naruto percekig nézi azt a bekeretezett képet amin a 7es csapat még teljes felállásában szerepel.
-Ki az a kettő ott melletted? - kérdezi Sadami, mögé osonva.
-Sakura-chan. Meg... Sasuke. - az második nevet kimondva, elcsuklott a hangja. - A legjobb barátaim.
-Sakura. Szép lányka. Ez a Sasuke fiú is Uchiha ugye? Hol vannak most? - kérdezgeti Sadami.
-Sakura a faluba.. Sasuke.. Sasukét nem tudom hol van. Pár éve elment Konohából, azóta..mindegy . - nyel egyet, mint aki a könnyeit tartja vissza.
"Basszus. Olyan ismerős ez a fiú. Mintha már láttam volna valahol őt. Majd megkérdezem Yurit hogy emlékszik-e rá." - gondolja Sadami miközben azt nézi ahogy Naruto bepakolja a fotót a táskájába.
-Mennünk kell, Naruto. - teszi a kezét Naruto hátára, mivel a fiú már 1 perce elbambulva mered maga elé. -Mondanám hogy köszönj el Sakurától, de nem tehetem. Tudod, a tesóm egy zsarnok, meg minden. Sajnálom a Senseiedet, hogy pont őt szemelte ki magának. - veszi viccesre a végét Sada, egy erőltetett nevetéssel. - Ja, és bocsi hogy annyira rád támadtam, nem bírom jól a kritikát.
-Semmi baj Sada. - mosolyog rá Naruto, azzal a tipikus 220 wattos mosolyával, ami kicsit meglepi Sadamit, nem beszélve arról hogy a becenevén hívta.- Induljunk.
***
-Kicsit többre számítottam a Fehér Agyar Junior-tól...-támaszkodik Yuriko a szekrénynek, miközben várja, hogy Kakashi minimális túlélőkészletet pakoljon az útra. Mivel nem érkezett válasz, a lány nagyot sóhajtott, és hátravetette magát az ágyon.
-Pofás kecó...-ölelget egy párnát, de gyorsan fölül. -Nem szeretsz beszélni, mi? -ismét csönd. -Pont mint az én egyetlen szenilis kishúgom. Szegény, megszokta, hogy mindenki utálja, és most ez az új emberek megismerése kivált belőle egy afféle elvágom-a-torkod-mert-olyanom-van viselkedést. Ne nehezteljetek rá, ha nem bántjátok, ő is békénhagy!
-Kész vagyok.
-Hmmm, csodás, én is már, idegileg!
-Sokat beszélsz...-indul ki Kakashi, kicsit indulatosan, de ezzel sem tudja eltántorítani a lila szépséget.
-Sada rosszul tűri a kritikát...de tudod, én mit nem bírok jól? -jelen meg a férfi háta mögött Yu, középső és mutató ujját végig futtatva a volt ANBUs karján egészen a nyakáig. -A visszautasítást. -mosolyodik el kicsit ördögien. A férfin átfut a hideg a forró lehelettől, amit a nyakán érez. Próbál póker arccal, hideg vérrel viselkedni társasága előtt, de nem egyszerű a dolga. Ez a lány mindig tudja, hogy hozza őt zavarba.
(A következő rész most hamarabb fog jönni szóval akit érdekel az ne feledkezzen meg róla^^ Arigatou. - Sadami & Yuriko )
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)