6. Te alszol. Én nézlek.

-Mégis hány órája állnak mozdulatlanul? - kérdezi Naruto miközben leveti magát egy farönkre.
-Nem tudom, körülbelül 4, nem vagyok benne biztos. - válaszolja a Sensei, éppen hogy csak felpillantva a könyvéből.
-Ehh. Unatkozoooom. - dől hátra a szöszi, majd elmereng a csillagokban. Kakashi egy pillantásra se méltatja a fiú megnyílvánulását. Egy nagy puffanás hallatszik a mozdulatlan lányok felől, majd pár másodperc múlva követi a másik. Naruto addigra már ott térdel Sadami eddiginél is mozdulatlanabb teste mellett.
-Legyőztem ugye? - mondja halkan utolsó szusszal Yuriko.
-Hát, azt hiszem, igen. - hajol mellé Kakashi.
-Fasza. - mosolyodik el, aztán ő is eszméletét veszti.
-Kitartóak, mit ne mondjak. - veszi fel a lilát a kezébe Kakashi.
-Jól értelmezem hogy akkor ők most tulajdonképpen csatát vívtak az elméjükben? - kérdezi Naruto miközben ő is az előzőket teszi a másik ájult lánnyal.
-Igen.
-És most mit csinálunk velük?
-Hát szerintem, fektessük be őket a sátrakba, és jó éjszakát. Igen, neked is Naruto. - fordul sarkon a maszkos.
-Ja. Neked is. - bújik be a sátorba Naruto, majd befekteti maga mellé lányt.
-Na, most mit csináljak veled te kitartó, de fura lány? - vágja magát török ülésbe Naruto, és bámulja az előtte fekvő Sadamit.
                                                                       
                                                                            ***

Hiába, kimerítő nap volt a mai, Naruto nem tudott aludni. Ült és gondolkozott. Mindenféle hülyeségen. Nem tudott mit kezdeni magával. A szél susogása is irritálta ebben a helyzetben, a sötétség, a tehetetlenség. Arra gondolt, vajon Kakashi alszik-e már, vagy ő is hasonlóképp érez. Nem tudott ezen rágódni, nem borzolta fel annyira a kíváncsiság. Ránézett az előtte békésen szundikáló lányra. Mosolyra húzta a száját. Hirtelen felindulásból megérintette Sadami arcát. Puha, sima bőre volt, talán kicsit sápadt. A lány ujjai Narutoéiba csúsztak, ahogy reflexből odanyúlt, ahol az érintés érte, de nem ébredt fel. Ahogy összeért a kezük, hirtelen ezer kép jelent meg a fiú előtt. Szinte egytől-egyik róla szóltak a pörgő jelenetek, amik hirtelenjében elöntötték az agyát. Ahogy először megízlelhette a lány erejét, ahogy az megvigasztalta őt, a fiú idézéses bénázása, minden apró kis jelenet. A Jinjuurichi dermedten meredt maga elé, egyszerűen nem tudta, hogyan és miként láthatta ezeket az emlékeket. Talán akkor történt volna, mikor megragadta a szöszi karját? Ez is egy képessége lenne a lánynak? Nem engedte el ugyan Sada kezét, feltételezések ellenére, mintha csak odafagyott volna. Talán jól is tette, mert a következő pillanatban a lány ránt a karján egyet finoman, mire ő egyensúlyától megfosztva mögé dől. Mozdulatlanul feküdt, teljesen hozzásimulva Sadamihoz. Egészen úgy festettek így, mint egy aranyos pár, a szöszi fiúval, aki fél kezével átöleli a lányt, s a rózsaszín szépséggel, aki finoman szorongatja a srác kezét.

                                                                          ***




Kakashi üresen bámulta a sátor tetejét és hallgatta ahogy a szél átsüvít a kinti fák levelei között. Nem tudott aludni, ahhoz túl feszült volt a lány társaságban. Kezét a tarkója alá helyezte, majd Yu-ra nézett aki még mindig ugyan olyan mozdulatlanul feküdt mint fél órával azelőtt. Felült és végig nézett a lány testén. Még mindig olyan tökéletesnek tűnt mint mikor elindultak Konohából. Most talán bepótolhatja azt, amit már akkor akart. "Alszik, biztos nem veszi észre" gondolja magában miközben erőt vesz magán és lassan végig simít a lány karján. Puha volt mint egy cseresznyefa virág. Mint amilyennek képzelte. Lassan végigsimított az ajkain, a nyakán végül ujjai a lány mellei között lévő résnél landoltak. A vére úgy folyt az ereiben mint valami fortyogó láva. Talán mégsem kellett volna belekezdenie - gondolja miközben egyik kezét a lány combjára helyezi. A másikat pedig a tenyerébe. Szorítást érez hirtelen majd, ránéz a lányra aki még mindig csukott szemmel feküdt de már egy kacér vigyor vonult végig a száján. Kezét hirtelen levette a lábáról, a másik kezét is ki akarta szedni a szorításból de nem sikerült neki. Beletörődve a lány mellé feküdt, de nem annyira közel hogy a testük összeérjen. Távol egymástól, de mégis kéz-a-kézben feküdtek egymás mellett. "Basszus" - mondja magában, az idegességtől megdermedve.  

                                                                          ***

-Yu...Meghalsz...-morogja Sadami nyöszörgősen ébredezve, majd bal kezével a szeméhez nyúl, hogy kidörzsölje belőle az álmot. Mozdítaná a másik kezét, de az épp nem áll rendelkezésére. Meglepetten pillant a derekához, ahol az alvótársáéba gabalyodva találja azt. Azonnal éberebb lesz, s a szíve is kicsit idétlenebbül kalapál. -Na...Naruto? -hökken meg. Mindenre számított, csak a szöszire nem, és annak tenyérbemászó közelségére. Még mélyen aludt, arca sima volt, bár a pimasz mosolyát ilyenkor is viselte. A lány lendületesen végigfuttatta ujjait a srác állának vonalán, játékosan karistolgatva annak bőrét körmeivel.
-Csak még öt percet, Sensei...- dörmögi átfordulva másik oldalára. Sada felnevet, majd átlendíti egyik lábát Naruto felett, így őt maga alá söpörve.
-Sensei a francokat! Na, kelj fel!
-Wááá! Sa-Sadami! Hát te....Mikor...és....? -jön frászba a fiú a hirtelen helyzettől, hogy egy lány centikről bámul rá, és minden szégyenlősségtől mentesen is az ölében ül.
-Hé, csigavér. Csak utálom, ha egyedül vagyok ébren. Gondolom, te ilyen délig alvós vagy...Nos, nem tudom mennyi az idő...kiesett minden azután, hogy Yu genjutsuja konkrétan befalt engem. Már majdnem levertem, a francba is!
-Hé... Az este... Szóval te K.O. voltál, úgyhogy lefektettelek ide, figyeltem, jól vagy-e, aztán történt valami... Én, izé, megérintettem az arcod, te meg megfogtad a kezem hirtelen, aztán...hogy is mondjam, hogy is mondjam. Láttam az emlékeidet.. Hogy lehetséges ez? -jön zavarba teljesen Naruto, miközben a lány még mindig a combján üldögél.
-Ohh, igen, erről még nem beszéltem... Nem számoltam azzal, hogy te itt molesztálgatni akarod az arcom, haha! -kacarászik Sada saját szófordulatán. -Tudod, nekem és a nővéremnek van egyfajta sajátos Kekkei Genkai a tulajdonunkban. Tuti észre vetted, a chakránk színe fekete, és elég magas szintű jutsujaink vannak. De emellett van mindkettőnknek egy-egy különleges adottságunk. Yuriko képes olvasni annak a gondolatait, akivel fizikailag érintkezik, visszamenőleg is hallja őket, sőt, ez nagyon idegesítő, bele is tud kotyogni abba, amit épp kimondasz az elmédben! Az enyém ehhez képest nem nagy cucc. Az emlékeket látom, ahogy valakit megérintek. Rengeteg mindent végig tudok nézni a másodperc töredéke alatt is, de visszafele is működik. A szüleink hagyták ránk ezeket a képességeket... Mikor még hittek bennünk... Este, azt hiszem, megmutattam neked az eddigi emlékeimet rólad. Mint egy kis montázst, nem igaz? Ugye, nem hoztam rád vele a frászt? -vakargatta zavartan a fejét a monológ után.
-Ezt most megismételnéd a nyelvemen is, kérlek? -hunyorog a hallgatóság, mire válaszul kap egy ingerült sóhajt, és pár gyilkos pillantást.
-Reménytelen eset vagy, Szöszi....
                                                                          ***

-Ka..Kakashi?! Hát te? Azaz...hát én?! Mi történt este? Olyan furi álmom volt, rólad! -nyílnak föl a lila szépség szemei, amik azonnal beleütköznek az előtte bambuló férfiba. A maszkos azonnal kimereszti szemeit ijedten. "Ugye nem emlékek?" 
-Álmomban is itt feküdtem veled, és te olyan zavartnak tűntél aztán elkezdtél úgymond tapizni. Wow, tök valósághű volt!
 -Ő, ja - köhög egyet a férfi -, jó álom lehetett. Eléggé kevés valószínűsége van annak hogy ilyesmi bármikor is megtörténne.
-Ahj ne már, tuti hogy nem csak álom volt. Tökre éreztem. - folytatja felpörögve a lány miközben felülve kitépi a kezét Kakashiéból, ami után kissé lesápadt mindkét fél. Pár pillanat múlva újra a férfi kezéért nyúl, ujjait az övébe fonja. Csukott szemmel koncentrál valamire, amit Kakashi nem tud mire vélni. Egy kis vigyor jelenik meg a lány arcán mikor kinyitja a szemeit.
-Tudtam. - suttogja halkan mintha valami titkot mondana el. -Haha. Perverz vagy. Hihi - fekszik vissza a helyére anélkül hogy elengedné a maszkos kezét.
-Na jó, tisztázzuk, hogy ez most mi volt. - szólal meg pár perc múlva sokkolva Kakashi.
-Mire gondolsz? - néz rá mit akinek ez tök természetes. -Jesszus milyen irónikus, hiszem most is tudom mire gondolsz.
-Hogy micsoda?
-Jajj, tényleg, te ezt nem tudod. - neveti el magát kínosan Yu, majd újra ülő helyzetbe helyezi magát. -Na szóval, tudok olvasni az emberek gondolataiban ha hozzájuk érek. Szóval, amit az előbb csináltam az, az volt hogy kicsit mélyebbre ástam a gondolataidban. Szóval megnéztem mire nem akarsz gondolni, és az eléggé hangsúlyos volt hogy arra nem akarsz gondolni amit tegnap csináltál. Ez egy ilyen Kekkei Genkai, vérörökség. Figyi. - mosolyodik el izgatottan. "Bocsi ha ez megijeszt" - jelenik meg a gondolat Kakashi fejében, ami halálra ijeszti, de próbálja megőrizni a nyugalmát.
-De nem igen akarom ezzel felborzolni az idegszálaidat, de vigyázz hogy mire gondolsz mikor a közelemben vagy. - hallja ismét a lány hangját a fején kívül.
-Nem igazán értem hogyan működik ez.
                                                                          ***

-Ahh, titkolsz még egyéb tényeket magadról? Kényszerítem a nővéred, és mindent kiszedek belőletek! -üti meg a fülüket Naruto hangja, majd Sadami nevetése.
-Basszus. -forgatja a szemét Yuriko. Valahogy a húga mindig rosszkor érkezik. Ennek ellenére felpattan, kihúzza a sátor cipzárát és kilépve a friss levegőre nagyot nyújtózik, ásítozva, mintha csak éppen kelt volna. Az a kettő már felöltözve, teljesen kipihenten sétáltak felé, majd megálltak.
-Yu! Sada mesélt a képességeitekről! -kiabál rá Naruto, majd komisz vigyorra húzza a száját. -Naaaa, ki találod, mire gondolok?
-Uhh, Istenem. Úgy éreztem, hogy ez jön! Ja, és...hozzád se kell érnem, hogy tudjam. A húgomra gondolsz, te balga, úgy bámulod, szemed ki ne essék'! Na mentem sétálni. Cső. -lép át közöttük morcosan a lila hajú lány, a két másikat meglepve. Nem tart sokáig a csönd, az alacsonyabbik lány azonnal folytatja a sztorit, amiben még előtte benne volt, s ők röhögcsélnek tovább.
Kakashi is kilép a sátorból, mint mindig, minden szál haja tökéletesen áll, a maszkja ma is pont annyit takar, mint tegnap s az előtt, szemei még mindig érzelemmentes pillantásokkal pásztázzák az erdőt. Már-már idegesítően titokzatos. Felveszi szokott műmosolyát, tanítványára villantja, majd elindul a lilával ellentétes irányba. Kezdett furcsa lenni a jelenet.

(Kicsi megjegyzés a végére: Kicsit kibővítettük az oldalt szóval baloldalt fenn tudtok "szavazni", feliratkozni a blogra, hogy a leghamarabb értesüljetek ha új rész van, és a feliratkozó panel alatt tudtok nekünk ötleteket, privát megjegyzéseket küldeni. Az előző dolog még mindig áll szóval várjuk a kommenteiteket, jöhet hideg,meleg ^^ by Andi & Fanni )