1. fejezet: A Behatolók

Különös csend honolt Konoha falvában, felhők gyülekeztek, az eső is hol-hol eleredt. Az utcák üresen áztak, a levegő mind hűvösebb lett, ahány vízcsepp koppant a Tűz Országán. Köd omlott a Hokagék hegyéről, óvatosan megszállva a sikátorokat, réteket, erdőket. Ez a nap más, mint a többi.   
     Valami furcsa volt a levegőben, olyan ami még nem járt ott. A falu határainál két idegen árnyék suhant a fákon oda-vissza. Démoni chakra keringett a békés avarrejteki fák között.. 
A hideg szél lágyan vette szárnyaira a mit sem sejtő leveleket. Már csak pár fa maradt az idegenek és a falu köré húzott óriási falak között. Megálltak, csendben felmérték a terepet.         
-Ahh, milyen unalmas ez a nap....is. -nyafogott Naruto egy tál limitált kiadású rámen előtt, otthon, az asztalánál. Szinte lefolyt a székről, még a kedvenc levese sem hozta lázba. Az egyedüllétet már rég megszokta. De ma különös késztetése volt arra, hogy kezdjen magával valamit. Valami jó kis küldetést kunyerálni az Ötödiktől, esetleg összehívni a többieket, és elmenni együtt barbequ-zni egy jót. Latolgatta, hogy megtegye-e ama bizonyos első lépéseket, de kinézve az ablakon, minden életereje elszállt, ahogy látta a lehangolóan szürke utcákat. Hamar belátta, ez a nap szerinte sem egy átlagos nap. Ez egy pocsék nap.
-Lássuk. -terült el ágyán, s tűnődően keresztbe tette a karját.

Vajon Sakura-chan mit csinál éppen? -szegezi a kérdést magának, bár amint csak fejben kimondta a nevet, mosolyra húzódott szája.

"Ahh, esik az eső. Ilyenkor semmit nem lehet csinálni. - panaszolta Sakura az ebédnél az anyukájának. -Hát talán kérd meg a Hokage asszonyt hogy gyakoroljatok, vagy tanítson valami újat.-kapja válaszként, pár tányércsörrenés kíséretében."

     Sakura-chan tehát elfoglalt, mint mindig. Naruto amúgy is tisztában azzal, hogy ami vele összeköti, az csupán Sasuke.. Köztük sosem lesz semmi. Nincs szüksége még egy kosárra, így is elég fájdalmat él át minden lélegzetvétellel. Tovább. "Talán Bozontos Szemöldök?" -filózik tovább, de el is hessegeti a gondolatot. Az a buzgó-mócsing tuti éppen a háromezredik egykezes fekvőtámaszát csinálja, mint minden nap, ma is biztosan komolyan edz. Kiba, Shino, Hinata.... Ugyan, hiszen ők mindig tele vannak teendőkkel. Meg nem is tud velük ellenni úgy igazán. Akarattal, akaratlan, a hozzá álló egyik legfontosabb felnőtt felé kalandoztak gondolatai.

***

-Nincs is jobb mikor az embernek van egy kis szabadideje. -gondolja Kakashi egy felszabadult sóhajtás kíséretében. Előveszi a Gyere Gyere Taktika kötetét és bele ássa magát a sorok közé. Néha egy- egy aranyos pirulással és lányos neveléssel kommentálja a történeteket. 
-Jiraiya te vén perverz. -vonul a száján végig egy mosoly mikor becsukja könyvet. Felül az ágyban, oda sétál az ablakhoz. 
-Hmm. Itt valami nincs rendben. Ez az eső....-fürkészi mélyen az esőcseppek és a hideg mögött álló valamiféle rejtélyt, de kivételesen nem találja. Éppen fordulna vissza lomhán az ablakból mikor megpillant, egy a háza felé közeledő narancssárga pacát. -Édes istenem, hiszen szabadnapom van. Csak őt ne!

Kényszerítve magát a pihenésre, levetette magát a fotelbe. Talán csak rosszul látott valamit. Az ablak felé lesett. Valóban, mintha csak a szeme káprázott volna, az ablakból senkit sem látott ezúttal. Ahelyett, hogy ez megkönnyebbüléssel töltötte volna el, valamiért egy fura, kényelmetlen érzés töltötte el. Biztosan nem tévedett az imént. De ha így is van, akkor hova tűnt volna egykori tanítványa azok elől a szemek elől?

***

-Héj, kölyök! - csendül fel egy ismeretlen mély női hang Naruto háta mögött. Ijedtében kővé dermedt futás közben. -Igen, te ott ebben a rikító narancssárgában- szólal meg ismét az ismeretlen. Naruto lassan hátra fordul hogy szemügyre vehesse hogy kik akarják megakadályozni, hogy a volt senseiével mulasson. 
 -Igen?- kérdezi miközben még a tájat firtatja mint aki nem kíváncsi. 
-Egy bizonyos...ööö. Hogy is hívták? - kérdezi a magasabb. 
-Uzumaki Naruto. -feleli a mellette álló kisebb test. 
-Tudod hol találjuk? 
Mostanra már végig mérte a két lányt. A kisebbiknek rózsaszín haja volt, és csodaszépnek találta. A másik lány, idősebb volt, nem az ő korosztálya, de ha az lett volna őt is szépnek tartotta volna. 
-Hali! - néz a rózsaszín hajúra csillogó szemekkel Naruto. -Én vagyok az. Ezek szerint máshol is ismernek már... És még egy ilyen szép lányka is tudja a nevem. Kell ennél több? - pilláz továbbra is a kisebbre. 
Ehh...-süti le a szemeit a lány. -Ez most komoly, Yu? - néz kétségbe esett fejjel a lilára. Egyikőjük sem tűnt úgy, mintha mókás kedvükben lettek volna. A magasabb lány egy fél lépéssel közelebb lépett, most először felemelve fejét. Tekintete Narutoéba akadt, aki egyszer csak megdermedt, és remegő testrészekkel elindult a lányok felé.
-Franc! -szűrte a szavakat, és próbált ellenkezni az erőnek, ami mozgásba kényszerítette, ám a lány jutsuja erősebbnek bizonyult nála. A háttérben álló hirtelen pecséteket kezdett formálni, Naruto szemei nem tudták követni a kézjelek gyors egymásutánját. Jobb kezét a fiú irányába lendítette, felé mutatva tenyerét, amin egy érdekes, ismeretlen jel tűnt fel. A kis szimbólumból szivárogni kezdett valamiféle fekete füst, ami belepte a háromszöget, amit a három shinobi képzett. 
-Mi ez?! -rémült meg Naruto, ahogy a füst lassan rásimulva kifejtette hatását. Gyengének érezte magát, mintha az állóképességét vették volna. -A chakrám! 
-Nocsak, egész gyorsan rájött... -jegyzi meg a lila hajú lány. A másik csak bólint, s újra a technikára koncentrálva még nagyobb és sűrűbb fekete felhőt bocsát ki, már már megfullasztva és megvakítva áldozatukat. A narancssárga ruhás csak sűrűn átkozta őket, miközben féltérdre esett.